Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - G. Vass István: Egy kortörténeti mű 1920-ból: Balás Ádám: A proletárdiktatúra Békéscsabán / 23–36. o.

tán is szükségesnek tartotta feltüntetni. 1898-ban a gimnázium reprezentatív új épületének megnyitásával egy időben került Békéscsabára,

6 hogy több más fiatal tanártársával együtt évtizedeken át serényen munkálkodjon e hirtelen feltörekvő, pubertáskorát élő város" szellemi arculatának formálásában. Egy vidéki tanárnak ekkor (is) mindenesnek kellett lennie: a tanítás mellett részt kellett vennie a kultúregyesületek munkájában, sokan bekapcsolódtak a politikai küzdelmekbe, mások hírlapírással, sőt lapszerkesztéssel foglalkoztak.

8 Bálás Ádám a helyi múzeum alapítása körül szerzett érdemeket, s annak megalapításától három éven keresztül (1899—1902) igazgatója is volt. A múzeumi ágak közül a régészeti kutatással kísérletezett — nem sok sikerrel. Politikusként vagy hírlapíróként sem exponálta magát különösebben, bár a politikai küzdelmekben, a helyi választási harcokban — mégpedig a Szabadelvű Párt, illetve később a Munkapárt oldalán — folyamatosan részt vett. Saját korának történései iránti érdeklődése azonban igazában a világháború, majd még inkább a forradalmi események hatására erősödött fel. Ezt bizonyítja, hogy a forradalom heteiben-hónapjaiban szerzett benyomásairól — mint ezt kéziratában ő maga elmondja — kezdettől fogva feljegyzéseket készített. Ez tette tulajdonképpen lehetővé, hogy miután Békés megyéből a román hadsereg kivonult (1920. március), s a magyar közigazgatás újjászerveződött, majd az anyaggyűjtésre vonatkozó felhívás a nyár folyamán hozzá eljutott, lényegében egy fél év alatt elkészüljön a hétívnyi kézirattal, s azt 1920. december 31-én lezárva, elsők között juttassa el az Országos Bizottsághoz. E gyors munkatempót ismerve különösen figyelemre méltó az igénybe vett források sokfélesége, mennyisége, s a felhasználásuk során alkalmazott kiérlelt forráskritika.

9 Saját feljegyzésein kívül háromféle forrást használt: iratokat, hírlapokat és nyomtatványokat, valamint a résztvevők és szemtanúk elbeszéléseit. Sajnos a Direktórium és a proletárdiktatúra más vezető szerveinek iratait már Bálás Ádám sem használhatta, mert a Direktórium ezeket vagy megsemmisítette, vagy magával vitte, amikor április végén menekülésre kényszerült. Használta azonban a rendőrség, a városi főszámvevőség, az élelmezési hivatal és az Osztrák—Magyar Bank békéscsabai fiókjának irattárát.

10 A nyomtatott források közül a Tanácsköztársaság című hivatalos lapot elsősorban abból a szempontból vizsgálta, hogy az abban megjelent rendeleteket Békéscsabán mikor és hogyan hajtották végre. A helyi lap, a Békésmegyei Népszava, az egész feldolgozás során egyik fő támasza, fő forrása volt. Amrt. a felhasználása során követett elvekről mond, az ma is tanulságos. A lapban megjelent cikkeket — forrásérték szempontjából — három típusba isor^tta. Az első csoportba a központi és helyi utasítások, rendeletek, parancsok, valamint a nyilvános népgyűlésekről, azok lefolyásáról, határozatairól szóló tudósítások kerültek. Ezeket lényegében fenntartás nélkül fel lehetett használni. A második csoportba sorolta és erős kritikával kezelte a Munkás Tanács és a Direktórium üléseiről szóló tudósításokat, mert szerinte ezek csak a nyilvánosság elé vihető dolgokat tartalmazzák. A vitákról, nézetkülönbségekről, vagy az úgynevezett kulisszatitkokról általában nem írtak. A lap vezércikkeit jés egyéb „elméleti jellegű" írásait szintén hasznosította. Ezek hozzásegítették ahhoz, hogy a forradalom vezetőinek és résztvevőinek gondolkodásmódját megértse. A harmadik csoportba az ország és külföld eseményeivel foglalkozó (részben a budapesti sajtóirodától kapott) cikkeket sorolta. Megítélése szerint ezek annyira tendenciózusak és egyoldalúak, hogy forrásként való hasznosításaik lehetetlen. A meghallgatott szemtanúk és résztvevők köre meglehetősen széles. Ki24