Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - MÉRLEG - Kruzslicz István: Szerbek a XVII-XVIII. századi Magyarországon: Slavko Gavrilović, Ivan Jaksić: Izbori o srbima u ugorskoj s kraja XVII. i. pocetkom XVIII. véka. Kniga I. Beograd, 1987. / 91–93. o.

A szerbek életében jelentős szerepe volt a kamarának, de talán eddig kevésbé ismert a budai kamara és a szerb egyházfők közvetlen kapcsolata. A szerbek és az államhatalom között az egyház közvetítő szerepet játszott. Az udvari kamarának és a budai kamarának kapcsolata volt Carnojevic Arzén patriarchával, Monastirlija Jován, Bejákovic Isay püspökökkel, mint a szerbek és görögkeletiek magyarországi képviselőivel. Rajtuk keresztül juttatták el a szétszórt görögkeleti lakosságnak szóló határozatokat, utasításokat és végzéseket, és ők közvetítették a kamarához a kérvényeket, panaszokat és küldték fel saját jelentéseiket. E gyűjtemény alapján pontosabb képet kapunk a szerbek Tisza és Marqs környékére történő vándorlásáról is. Érdekesek a szerbek és törökök közötti titkos együttműködés adatai. A törökökkel elsősorban délen, a Bánátban és Belgrádban élő búzakereskedők tartottak kapcsolatot. Igen sok levél szól a katolikus és a görögkeleti vallás képviselői közötti összeütközésekről Szentendrén, Baján, de a céhek és malmok ügyében németekkel való összetűzésekről is vannak adatok. A szerb parasztok katonai státusuk elismerése mellett a magyar földesuraktól a tized és robot eltörlését követelték. A tematika gazdagságát érzékeltethetjük a következő tipikus regesztákkal: 1689-ben a szegedi kamara tisztviselője értesíti a budai kamarai adminisztrációt, hogy a csanádi szerbek hadnagya vámot szedett két kereskedőtől. (16.) M. Cir prefektus 1690-ben a budai kamarai adminisztrációnak küldött jelentésében beszámol bácskai körútjáról és az ott lévő települések adóiról. (28.) Szintén 1690-ből való az a levél, melyben a budai kamara Zichy grófhoz fordul, hogy engedje meg a Balkánról menekült szerbeknek Szentendre pusztán történő letelepedését. (45.) 1693-ban Daróczy földesúr elnyomta a paksi birtokán élő szerbeket, akiknek a király kelt védelmére. (196., 199.) Ugyancsak ebben az évben Monastirlija alvajda követeli a Duna—Tisza közén a szerbek előjogainak tiszteletben tartását, mint a katonai szolgálat teljesítésének feltételét. (215.) 1693. április 4-én Tassy Ferenc Szolnokról értesíti a budai kamarai adminisztrációt Szolnok megye pusztulásáról, a szerb milícia eltartásáról és a Gyula környéki törökök fosztogatásairól. (197.) 1697-ben a szekszárdi apát követeli a tizedet a szerbektől, akik őt nem ismerték el uruknak. (448.) A budai kamara engedélyezi Isajas Djakovic püspöknek, hogy Gyulán egy szerb templomot építhessen, ezenkívül földet és vízimalmot is biztosít számára. (399.) A gyulai szerbek 1698-ban tájékoztatják a budai kamarai adminisztrációt a faáruk Szegedig és Csongrádig történő szállításának díjairól. (502.) A székesfehérvári jezsuita szuperior az udvari kamarának bizonyítja jogait a szerb Perkáta falura és a tőle járó tizedre. (591.) 1699-ben J. Monastirlija alvajda 12 Tolna megyei pusztát kér az udvari kamarától. (612.) A budai kamarai adminisztráció 1705ben védőlevele értelmében saját irányítása alá veszi Vattay földesúr öt faluját, köztük Pomáz, Kaláz és Csobánc szerbek lakta falvakat. (902.) Egyes források családi viszályokról, vagyonjogi perekről, kereskedelemmel, vámokkal, adókkal kapcsolatos ügyekről számolnak be. A szerbek kisebb városi közösségeket alkottak Szentendrén, Budán (Tabánban), Pesten, Szegeden, Baján, Mohácson, Pécsett, Gyulán, Zomborban, Szabadkán és más városokban. Eddig ismeretlen személyek tűnnek fel, mint aktív tekintélyes kereskedők, falusi bírók, tisztek, kapitányok és papok. A szabad királyi városokban nehezen tűrik meg a betelepülő szerbeket. Székesfehérváron, Pécsett pl. a kiűzés fenyegette őket. A kötet összeállítói megjegyzik, hogy lehetőségük nyílt újabb források feltárására a budapesti Országos Levéltárban és a bécsi Staatsarchivban. Az el92