Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - MÉRLEG - J. Újváry Zsuzsanna–Gecsényi Lajos: Ünnepi kötet Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond tiszteletére: Forschungen über Siebenbürgen und seine Nachbarn Bd. 1–2. München, 1987–1988. / 85–90. o.

néprajzi munkássága is. Kelemen Lajos a történettudományokba vezette be Szabó T. Attilát; Csüry Bálint pedig végérvényesen a nyelvtudomány művelő­jévé avatta, s ő tanította meg a népnyelv és a nyelvjárások tiszteletére is. Fő műve, „Az eredélyi magyar szótörténeti tár" — mely valójában nem is szótár, hanem művelődéstörténeti adattár — munkálata is e forrásból táplálkozva duz­zadhatott iskolát teremtő, kiapadhatatlan folyammá. Jakó Zsigmond munkásságáról Péter Katalin írt. A történész és a forráskiadó minden munkájának jellegzetessége, alapvető módszere már az első, 1940-ben megjelent művében (Bihar vármegye a török pusztítás előtt) is jelen van; világos, jól átgondolt cél, kristálytisztán definiált fogalmak, a források és az irodalom magas mércéjével mért kritikája. „A törté­netírás nem egyszerűen szakmai, hanem morális kérdés is. A történész téved­het, de nem torzíthatja el a tényeket. ... A történész szava építhet vagy rom­bolhat, megmutathatja az utat vagy tévútra vezethet" — vallja a tudós törté­netírói felelősséggel. És ennek szellemében munkálkodik hazájában, Erdélyben idestova ötven esztendeje. A mostani, egyre nehezedő időkben is kemény, szinte konok kitartással dolgozik, és ad erőt példamutató életével és munkásságával a fiataloknak. Az erdélyi magyar történetírás szervezője Kelemen Lajos nyomdokain ha­ladva, az erdélyi magyar nemzetiségtörténet művelésének elveit és módszereit dolgozta ki. „ . .. a román—magyar—szász együttélés természetes erdélyi törté­neti adottság. Ebből az egykori valóságból kiindulva, a párhuzamos vizsgálati módszerével akarják (a szerzők) feltárni saját nemzetiségük múltját. A román— magyar és szász—magyar kapcsolatok kutatása tehát számukra nem divatos tematika csupán, hanem a kendőzetlen, józan történeti önismeret megszerzésé­nek egyedül járható útja." (Művelődéstörténeti tanulmányok) A kötetek tematikailag a következő fejezeteket ölelik fel: állam, egyház, társadalom; politikai eszmék; településföldrajz és demográfiai fejlődés; nyelv­és szótörténet; Erdély különleges helyzete; művészet és népművészet; „egye­bek"-függelékben az ünnepeltek műveinek bibliográfiája. A nyitó cikk Boba Imre; Erdély és Magyarország. Álmos és Árpád korától István király koráig c. írása. A szerző Erdély történetét a magyar királyságon belüli, de eltérő etnikai, kulturális és politikai egységként kezeli. A források­ban, Anonymus és Kézai Simon krónikáiban a honfoglalás leírásának értelme­zése körül néhány kérdés, így Erdély szerepe még vitatott. Ennek tisztázására vállalkozik a szerző. Hangsúlyozza, hogy Árpád és Tuhutum, Pannónia, illetve Erdély birtokbavevői egyenrangúak voltak. A pannóniai és az erdélyi fejedelmi család dinasztikus kapcsolata Árpád utóda, Géza fejedelem és Tuhutum uno­kája, Gyula lánya közötti házassággal erősödött meg, hogy fiuk, István király anyai nagyapai patrimoniális jogán Erdélyt királyságába beolvassza. Boba Imre kitér a kalocsai érsekség máig tisztázatlan helyzetére, valamint a székelység eredetére is. Makkai László Erdély politikai története a X. században c. cikkében idő­rendileg Boba Imre tanulmányához kapcsolódva folytatja e térség történetét. A források, a helynevek és a szakirodalom alapos elemzésével, sok helytelen adat korrigálásával állít fel újszerű elméletet Erdély birtokbavételére vonat­kozóan. Honfoglaló őseink e régiót már a honfoglalás kezdetén meghódítot­ták, de csak a Maros vonaláig. A folyótól délre eső területek birtokbavétele a ragyogó képességű Bogát gyula nevéhez fűződik. Fia, Zombor (Zsombor) folytatta apja művét, mindvégig jó viszonyt tartva fenn Bizánccal, a keleti kereszténység fellegvárával. István király Prokuj gyula fejedelmet és a lá­zadó Ajtonyt legyőzve egyesítette Fehér-, illetve Fekete-Magyarországot ural­86

Next

/
Oldalképek
Tartalom