Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A kormány és a katolikus püspöki kar 1950-es egyezményének történetéhez: dokumentumok / 46–72. o.

meg kell találni az összmegoldást és akkor megoldást találnak a szerzetesrendek kérdései.

39 Mi ezt a megoldást mindig kerestük, mi örömmel megegyeztünk volna a katolikus egyházzal és annak folyománya lett volna a szerzetes rendek életlehetősége. Amikor mi még nem láttuk olyan tisztán, hogy Mindszenthy'

10 mit óhajt a katolikus egyházból csinálni Magyarországon, mi a legkülönbözőbb kísérleteket tettük, a kísérlethez hozzátartozott, hogy aki Rómába utazott, annak az információkat megadtuk, közöltük vele álláspontunkat. így történt ez Bánás'

51 és Czapik utazásánál is. Czapik egy úriember kíséretében, akiről meg volt győződve, hogy rendes ember, de már akkor is amerikai kém volt, Barankovics''

2 kíséretében eljött hozzám, és az Érsek úrral a jelenlegi népművelési miniszter'

13 jelenlétében tárgyaltam. Czapik azt mondotta, megyek Rómába, meg fogják kérdezni, hogy az információim audentikusak-e

w

, és ha módjukban van, mondják meg, hogy az önök véleménye, mint a kormányban a legbefolyásosabb Párt

45 véleménye, mi ebben a kérdésben. Mi megmondottuk, hogy miben meddig mehetünk el. Mi ott a tanítórendek kérdésében azt mondottuk, hogy a lutheránusok és kálamistáknak

/,f; megmaradt 8 iskolájuk, valamennyi leánytagozat, mi kb. hasonló arányban a katolikusoknak is szívesen meghagyunk iskolákat. A meghagyandó iskolák száma kb. 12 lesz, megfelelő leánytagozattal. Mi a béke kedvéért azt mondottuk, hogy elfogadjuk azt, hogy az egyház válassza ki a legmegfelelőbb iskolákat, mondják meg, hogy melyik lesz az, amit megtartanak, ők válasszák ki az illető rendeket, amiben tanítani akarnak, tekintettel arra, hogy a rendben élő tanár nemcsak tanár, hanem a rend tagja, belementünk, hogy az illető tanárok a rendben maradnak, nem helyezhetők át, mint a többi államosított intézetek tanárai és amennyiben meghalnak, vagy kiöregednek, a rend helyettük küldhet mást. Én még külön kifejtettem, hogy ez igen veszélyes ajánlat a mi részünkről, mert az egyházakon belül meg van a módjuk, hogy a meglévő tanárok közül a legjobbakat válasszák ki és az állami iskolákat lekonkurálják. De ez minket nem izgat, jobb matematikusok és nyelvtanárok kerülnek ki. Nyugdíjra, mindenre megmondtuk a véleményünket, ezt álltuk volna, mint a kálamistáknál és lutheránusoknál is álltuk. Feltéve, ha valami rettenetes reakciós áramlat nem kerekedne felül ezekben az egyházakban, amely megpróbálná a kedvezményeket ellenünk fordítani. A lutheránus és kálamista egyház első javaslata úgy szól, hogy 15 év alatt építsük le az állami segélyt. Én azt mondtam, megtörténhet, hogy a 15 év elmúlik és nem építik át anyagilag, kérjenek 20 évet. Ugyanezt a 20 évet kapta volna a katolikus egyház is.

47 Én ezt azért mondom el. mert most hallják az urak ezt először, és hogy lássák, mire voltunk hajlandók, és ebben a szellemben ment volna végig minden kérés. A kálvinistákkal és lutheránistákkal''

18 meg tudtunk egyezni, meg lehetett volna egyezni a katholikus egyházzal is. Bennünket a püspök urak megtévesztettek, azt mondták, hogy ilyen megegyezést, amit a kálvinistákkal és lutheránusokkal kötött az állami, azt csak Róma beleegyezésével köthetnek/'

9 Ha mi azt követeltük volna az egyháztól, hogy változtasson az istentisztelet rendjén, vagy az egyházi tételeken, akkor én elfogadom a választ, hogy ez egy centralizált egyház, nem olyan mint a református egyház, ezt kizárólag Rómával való megegyezés alapján lehet. A magyar kormánynak esze ágában sem volt az egyház hitéletébe belenyúlni. A lengyel példából

50 látom, hogy fel van hatalmazva a püspöki kar. Most, ahogy a napokban az egyház történetét tanulmányoztam,

51 elmondhatom, hogy nagyon kényes szituációkban az egyház olyan kompromisszumot tett, hogy a helyi képviselők megegyeztek a hatalmakkal, és Róma tudomásul vette. Mi igyekeztünk ezen a téren megegyezést létrehozni, mert tudjuk, hogy igazunk van és hosszú távon nálunk sem lehet más az egyházaknak a fejlődése, mint a Szovjetunióban, ami annyit jelent, hogy az uralkodó és politikai pretencióróP

2 lemond, hirdeti az isten igéjét. Van papnevelés, van az egyháznak sajtója stb. Nálunk is ez lesz a fejlődés menete. Ez a javaslat tulajdonképpen a jelenlegi helyzet megörökítését akarja, abból indul ki, hogy az állam és egyház belátható időn belül nem fog megegyezni, ha nem ezt tartja szem előtt, akkor a javaslatok más természetűek volnának és nem korlátozódnának egy tényre, hanem lemennének a dolog velejéig. Itt a dolog ugrópontja. A katolikus egyház vezetői, nemcsak a püspöki kar zöme, hanem a szerzetesrendek is ma is ezt a rendszert átmenetinek és ellenségesnek tekinti, olyannak amivel megegyezni nem lehet és ami véleménykülönbség van közöttük, nem erre vonatkozik. Mind a kettő megegyezik, hogy ezt a rendszert az amerikai atombomba, vagy egy világháború, — amelyben a magyar nép szenvedni fog, — dönti meg. A taktikai különbség a között van, hogy ezt az átvészelési időt, — hetet, hónapot., évet — hogy vészeljék át. Van egy vélemény, amely azt mondja, hogy a merev visszautasítás a jobb átvészelési mód, a másik az, hogy meg kell velük egyezni, fo59