Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A kormány és a katolikus püspöki kar 1950-es egyezményének történetéhez: dokumentumok / 46–72. o.

hatott a lengyel eset, mert az, bármennyire is nyilvánvaló a két szituáció közötti különbség, mégiscsak precedenst teremtett. 8 A publikussá vált egyezményen a kormány részéről Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter, az egyház részéről Grősz József kalocsai érsek, a püspöki kar elnöke aláírása szerepelt csak. Az ÁEH archívumában meglévő eredeti példányon azonban valamennyi püspök saját kezű aláírása is szerepel, nyilván azon megfontolásból, hogy így egyértelműen kötelező érvényű számukra is a megállapodás. 9 Kis Űjság, 1950. szeptember 1. (Azóta számos helyen közölték.) 10 Magyarázó és elemző jegyzetektől eltekintettünk, mert a tárgyalás egészét és az egyezményt említett könyvünkben (87—122. old.) ismertettük. FÜGGELÉK l/a Grősz József kalocsai érsek 1950. június 20-i levele Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszterhez Minister Űr! Az utóbbi hetek eseményei, nevezetesen a napi sajtónak és szóbeli propagandának az Egyház ellen napról-napra megismétlődő támadásai, valamint a Kormánynak a magyar szerzetesekkel szemben tett súlyos intézkedései felszólalásra késztetik a Püspöki Kart. A belügyministerium IV. főosztályának a f. évi június 7. és 9. napjain kelt 11/1950. számú bizalmas rendelkezése folytán ugyanis a rendőrségi közegek a 8310/ 1939. M. E. számú rendeletben foglalt „közrendészeti és közbiztonsági" szempontokra sablonszerűén hivatkozva, az ország különböző részein a férfi- és női szerzetesek tömegeit éjnek idején rendházaikban meglepve és felriasztva erőszakosan elhurcolták és egyes szerzetesi rendházakban, püspöki palotákban összezsúfolták, sőt házi zárlat alá is vették.

1 Tették ezt számos esetben úgy, hogy az érintett szerzetesek a legnélkülözhetetlenebb szükségleti dolgokat sem vihették magukkal, és élelmezésükről azóta sem történt gondoskodás. Mivel ezen események súlyos szenvedést okoznak ártatlan emberek nagy számának és velük együtt aggódó hozzátartozóiknak, mivel továbbá erősen nyugtalanítják a közvéleményt, mely szerzeteseiben sok esetben volt tanítóit, ápolóit, lelkipásztorait és barátait tisztelte és szerette, mivel végül és főképen az Anyaszentegyház egy szerves intézményének fennmaradásáról van szó, mely nélkül az igazi vallásszabadságot nem lehet elképzelni, azért a Püspöki Kar a történtek miatt ünnepélyes óvást emel és szükségesnek, valamint alkalmasnak látná olyan tárgyalás megindítását, melynek folyamán egyrészt ő a szerzeteseket ért bántalmakat és sérelmeket feltárhatná, másrészt a Kormány képviselői kifogásaikat felhozhatnák, hogy így mindkét rész egyetértésével a sérelmek orvoslásának módját megtalálnék és az annyira szükséges és óhajtott békét belföldi vonatkozásban is előmozdíthatnék.

2 Addig pedig, míg ezek a tárgyalások megindulnak és lefolynak, kérjük a szerzetesek ellen irányuló minden további lépés megszüntetését és a tett intézkedéseknek legalább enyhítését. Fogadja Miniszter Ür őszinte tiszteletem kifejezését. Budapest, 1950. június 20-án Grősz József kalocsai érsek, a Püspöki Kar elnöke.

3 52