Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - Lakos János: A levéltári kutatási korlátozások elvei / 3–13. o.

Számos intézkedés született az 1945 előtti iratok kutatásának korlátozására. A tvr. előírásaival csak részleges összhangban a korlátozások szinte mindig szervek teljes, illetőleg meghatározott időpont után keletkezett teljes anyagára vonatkoztak. Pl. a Külügyminisztérium, a büntetőintézetek és a cégbíróságok, teljes iratanyagára, a belügyminisztériumi és államrendőrségi fondok 1919. augusztus 1. utáni részeire. Kutatási engedélyt ezekre a dokumentumokra az illetékes főhatóság csak kivételesen, akkor adott ki, ha a kutató „komoly tudományos munka elkészítéséhez, valamely tudományos szervtől" kapott megbízást, vagy „ha a kutatás politikai szempontból fontos" volt. A külföldiekre külön szabályok vonatkoztak. Igaz, az 50-es években szinte rendkívüli esetnek számított egy-egy külföldi kutató megjelenése. Az 1955-ben kiadott LOK-utasítás szerint külföldi állampolgár 1918 előtti iratanyagban kutathatott, későbbi iratokban csak kivételesen, a Külügyminisztérium hozzájárulásával. Ez a kutatáskorlátozási szisztéma a 70-es évek elejéig funkcionált. Jellemzője volt, hogy továbbra is a legfelsőbb szintű levéltári jogszabályban mondták ki a korlátozás alapvető elveit. Á korlátozások konkrét irategyüttesekre vonatkoztak, ezért azok egyértelműek voltak. A jogos magánérdek védelme nem játszott lényeges szerepet. A 60-as, 70-es évek fordulóján került sor a magyar levéltárügy ma is hatályos általános újraszabályozására. A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. sz. tvr.-ben a jogalkotó szakított azon korábbi elvvel, hogy a kutatási korlátozások alapvető rendelkezéseit a fő levéltári jogszabályban szerepeltesse. Csak a végrehajtásról intézkedő 30/1969. (IX. 2.) Korm. sz. rendelet mondta ki, hogy a kutatás szabályait a művelődésügyi miniszter állapítja meg, s hogy ,,az állami szervek levéltári őrizetbe adott iratanyagában a kutatást a felügyeletet gyakorló miniszter a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben, egyéb szervek levéltári őrizetbe adott iratanyagában pedig a művelődésügyi miniszter — az illetékes országos szerv meghallgatása után — saját hatáskörében korlátozhatja". (7. és 13. §) Ezt követően a művelődésügyi miniszter — a többi főhatóság kérésére —• 16/1970. (XI. 29.) MM sz. rendeletében úgy rendelkezett, hogy a korlátozások az 1938. január 1. után keletkezett iratokra vonatkozhatnak, pontosabban az iratok meghatározott tárgyú csoportjaira, de kiterjedhetnek a tárgykörök 1938 előtti irataira is, s határozott vagy határozatlan időre szólhatnak. A rendelet alapján a Levéltárak Ügyviteli Szabályzata (LÜSZ) 1971-ben — tekintettel a levéltári anyag védelmének általános követelményeire, az államérdek és a jogos magánérdek védelmére, valamint (a hivatalos indoklás szerint) a hazai tudomány azon érdekére, hogy bizonyos anyagokhoz előbb juthasson hozzá, mint a külföldi kutató — az alábbiakat írta elő: — A levéltár vezetője kutatási engedélyt adhat mindenkinek, aki betöltötte 18. életévét, rendelkezik a kutatni kívánt levéltári anyag tanulmányozásához szükséges ismeretekkel, s kötelezettséget vállal a kutatási szabályok betartására. — Megtagadható a sérült vagy rongált, a kutatás során további állapotromlás veszélyének kitett, a nagymértékben rendezetlen és a levéltári feldolgozás alatt álló iratok kutatásra bocsátása. — Belföldi kutató általában kutathat mindazon iratokban, amelyek a kutatás esztendejénél 20 évvel korábban keletkeztek.

8 Sőt a korlátozást elrendelő szerv engedélyével a korlátozás alá vont iratok is, az anyagot létrehozó szerv engedélyével pedig a 20 éven belüli iratok is kutathatók. A kivételes b