Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején: I. rész / 44–58. o.

ban állványokon, a másikban két szekrényben tárolták az iratokat. Szentesen a pincében alakítottak ki levéltári helyiséget — vasajtóval és spalettákkal felszerelve. Felette a levéltárnoki szobában egy állvány szintén meg volt tömve iratokkal. Mindkét túlzsúfolt helyiségben az iratok rendetlenül feküdtek a polcokon, sőt egy részük kötegéből kibontva a földön szét is szóródott. A legrégebbi ún. „jegyzőkönyvbe be nem iktatott iratokat" (1703—1799-ig) zárt fiókokban őrizték, de az 1703-ban kelt iratnak a felméréskor nyoma sem volt. A tanácsülési jegyzőkönyvek 1762-től kezdődtek. Egyes XVIII. századi iratokat, valamint az örökváltsági szerződéssel kapcsolatos egyes darabokat a főjegyző szobájában egy szekrénybe zárva őriztek. Vácon a városháza padlásán alakították ki a vasajtóval, tűzálló dróthálós üvegből készült ablakokkal ellátott levéltári helyiséget, ahol az 1742-ben kezdődő jegyzőkönyvek és az 1800-as években kezdődő iratok sorakoztak a polcokon. A végrendeletek 1711-től kezdődő két csomóját, amelyek a Magyar Minerva már említett kötetében még szerepelnek, a szemle alkalmával nem tudták előadni. Az újabb tanácsülési jegyzőkönyveket a főjegyzői hivatal, a legfontosabb szerződéseket a városi pénztár páncélszekrényében őrizték. A régi iratokból állítólag sokat átvett a püspöki levéltár, a vármegyei levéltár és a városi múzeum. Veszprémben a levéltári anyagot a városháza első emeletének egyik — lényegében irattári — szobájában levő szekrényekbe tömködték bele, amelyek tolóajtóin még látni lehetett a régi felírásokat, de ezek az iratokban való eligazodáshoz már semmi segítséget nem nyújtottak. Az 1881-ben még meglevő 1224. és 1382. évi okleveleket a tisztviselők közül már senki sem látta, hollétükről sem tudtak felvilágosítást adni. A peres iratok a XVIII—

XIX. századból származtak, és ez utóbbi századból maradtak fenn összeírások is. A XVIII. század közepén kezdődő jegyzőkönyvi sorozatot a városháza tanácstermében két zárható szekrényben őrizték. Zalaegerszegen az egyetlen Mohács előtti oklevelet 1381-ből a zalai konvent állította ki. A jegyzőkönyvek (eleinte inkább városi számadásokat és a magisztrátus előtt tett bevallásokat tartalmaztak) sorozata az 1743. évvel, a folyamatos iratanyag is a XVIII. században kezdődött. A levéltári anyagot a városháza földszintjének egyik jól szellőztethető, száraz, vasajtóval és táblákkal is ellátott, légoltalmi szempontból is legvédettebb helyiségében, két szekrényben könyvszerűen egymás mellé állított, zsineggel átkötött papírborítékokban tárolták. A többi hét város levéltára is legalább egyes iratokat őrzött az 1867 előtti évtizedekből. Balassagyarmaton az Országos Levéltár kiküldöttjének először csak az 1922 utáni iratokat mutatták meg: az 1922—1935 közöttieket a pincében ugyan, de állványon és rendezetten, az 1936 utániakat az első emeleti irattárban találta. A tanácsülési jegyzőkönyvek 1912-tŐl maradtak meg. Az 1922 előtti iratokról azt állították, hogy azok elpusztultak. A polgármesterrel történt megbeszélés alkalmával azonban kiderült, hogy valamelyes régebbi anyag a városháza padlásán és a helyi múzeumban is található. A padláson mintegy 5—6 m

3 irat feküdt erősen pusztuló állapotban. Az anyag XIX. század második feléből és a XX. század első két évtizedéből származó iratokat (köztük segédkönyveket, adófőkönyveket stb.) tartalmazott. A múzeumban a városházáról átvitt XVIII—

XIX. századi iratokat besorozták a többi — elsősorban Nagy Iván által gyűjtött — dokumentumok közé. A város szabadalomlevele és 1848— 1849. évi jegyzőkönyve már a múzeumba szállítás után eltűnt.

9 Kalocsán külön levéltári helyiség nem lévén, az iratok zöme a városháza első emeletén levő irattárban nyert elhelyezést, amelyet azonban egyéb raktározási célra is használtak, és bár az iratokat állványokon őrizték, a helyiség mégis elhanyagolt és rendezetlen benyomást keltett olyannyira, hogy a kiküldött a terjedelemnek még a felbecsülésére sem vállalkozott. A jegyzőkönyvek és az iratok folyama56