Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - HÍREK - Molnár András: Zalai archívum: egy megyei levéltár kiállításáról / 97–101. o.

zására, csupán a kívülállók szemében is vonzó, látványosabb értékeinket helyeztük előtérbe. A kiállításra szánt anyag döntően a vármegye feudális kori levéltárából, a családi iratokból, a „vegyes egyedi iratok" gyűjteményéből, a könyvtárból, a térkép-, pecsétnyomó- és fénykép- (fototár) gyűjteményekből került ki. A kiállítás technikai kivitelezésében segítséget nyújtottak a Göcseji Múzeum dekoratőrei, az anyag elrendezését azonban (a két hét alatt elkészült forgatókönyv munkapéldányai alapján) magunk végeztük. A kiállítóteremben a falak mentén körben 16 db ún. „álló", a terem közepén pedig 6 db „fekvő" tárlót (alumíniumvázas zárt üvegvitrint) építettünk fel. A tárlók hát- és fenéklapjai egységesen sötétbarna bevonatot kaptak, s ilyen módon egy hangulatos, a kiállított iratokhoz színben is harmonikusan illeszkedő háttér jött létre. A függőleges felületeken színtelen fóliacsíkok feltűzésével rögzítettük az iratokat (alul és felül „sínbe" fogtuk, a „derekuknál" pánttal szorítottuk le őket). A kiállított dokumentumok mellé gépelt feliratokat helyeztünk el, ettől csak az egyértelműen azonosítható (magyar nyelven olvasható) nyomtatványok (könyvek, füzetek, plakátok, röplapok) esetében tekintettünk el. A kronológiai sorrenden belül kialakított tematikai egységeket (a könynyebb tájékozódás végett) a tárlók üvegére ragasztott nagyméretű feliratokkal jeleztük (pl. „KÖZÉPKORI OKLEVELEK"). A tárlók berendezését, az iratok elhelyezését (csakúgy, mint az anyaggyűjtést) csapatmunkában, szinte a teljes levéltári személyzet bevonásával, alig egy hét alatt végeztük el. A kiállítást az előtérben elhelyezett bevezető sorok nyitották: „EMLÉKEK NÉLKÜL NEMZETNEK HÍRE CSAK ÁRNYÉK" (Vörösmarty). „Nemzeti múltunk, kultúránk írásos emlékeinek őrzői, a történetírás kincsesbányái a levéltárak; a történelem hiteles forrásai a levéltári iratok. A Zala Megyei Levéltár szűkebb pátriánk, Zala megye mindenkori területének, a zalai magyarság hét évszázadának írásos emlékeit őrzi (gyűjti, rendezi, feldolgozza) és a kutatók, érdeklődők rendelkezésére bocsátja. Minden zalai település, minden zalai család múltjából rejtenek valamit a megsárgult iratok — a legeldugottabb kis falvak dolgos hétköznapjai ugyanúgy tükröződnek a levéltárban őrzött iratokban, mint nemzeti történelmünk nagy pillanatai." A kiállítóterem 22 zárt üvegtárlójában kb. 300 db dokumentumot helyeztünk el, a két méter magas tárlók fölött nagyméretű térképek, címerek és arcképek díszítették a termet (Zala megye térképei a XVIII. századból, Krieger Sámuel Balaton-lecsapolási térképe 1760-ból, Zala vármegye címere a XIX. századból, Magyarország címerei a XX. század elejéről, olajfestmény Csány Lászlóról és régi fotók a Skublits család két tagjáról). Mindezen kívül régi levéltári bútorokkal rendeztünk be egy sarkot, melyet a hajdanvolt zalai levéltárosok emlékének szenteltünk. Itt kapott helyet (a levéltár hajdani műemlék bútorai hiányában, melyeket egy „felújítás" során barbár kezek elpusztítottak) a zalavári hiteleshelyi levéltár egyik restaurált intarziás szekrénye (benne XIX. századi jegyzőkönyvek, iratkötegek, irattartó fa- és fémtokok, dobozkák), egy-egy, a régi megyeházából származó reformkori szék, fotel, íróasztal, felettük pedig történész-levéltáros elődeink: pl. Csutor Imre, Fára József, Szabó Béla, Degré Alajos arcképei. Mivel kiállításunkat mindössze hét levéltáros tekintette meg, s mert kiállításvezetőben sem állt módunkban kollégáinknak tapasztalatainkat átadni, a továbbiakban (a teljesség igénye nélkül) a tárlók rövid leírását, a bennük elhelyezett legfontosabb dokumentumokat is ismertetjük: 1. (tárló) „KÖZÉPKORI OKLEVELEK". A levéltár legrégebbi, 1240-ben kelt eredeti oklevele, melyben IV. Béla a zalai Gyömörey családnak ajándé98