Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - HÍREK - Kisasszondy Éva–Lakos János: Tudományos ülés Szent István halálának 950. évfordulóján / 98–101. o.

zésében), az egyháztörténeti és oklevéltani kutatómunka eredményeit, továbbá a teljes forrásanyag áttekintése alapján kialakult Szent István-képet: első királyunk a korabeli uralkodóideált tudatosan követő államférfi volt, aki csak fia halála után, öregkori betegségében lett egyoldalúan vallásossá. Székely György a korabeli Európa hatalmi viszonyainak alakulását elemző előadásában („A kortárs királyok és Szent István a változó világhatalmi elképzelések ütközéseiben") meggyőzően hangsúlyozta, hogy István kiváló érzékkel építette ki külföldi kapcsolatait, amelyeknek jelentős szerep jutott a magyar állam egységének, függetlenségének megőrzésében. Utóbbi nagy szó volt az akkori Európában! Alapos elemzés alá vonta „Szent István Intelmei"-t Szűcs Jenő. összefoglalóan megállapította, hogy a mű egyházi vonatkozásban hű mása a Karoling kori király tükröknek, a világi szféra tekintetében azonban eltávolodott a mintáktól. Azoknál utóbbi téren jóval korszerűbb, az ezredforduló viszonyait fejezi ki pl. a hatalomgyakorlás területén. Az előadó — kapcsolódva Berend T. Iván gondolataihoz — az Intelmek alapján is kiemelte István aktualitását: korunk is példát vehet az államalapító királytól a hatalom önkorlátozásának képességét illetően. Szent István állam- és egyházszervező tevékenységével ketten foglalkoztak. Kristó Gyula „Közigazgatás Szent István korában" c. előadásában a vármegye kérdésére koncentrált. Áttekintve a vármegyék keletkezési idejére vonatkozó vitákat, úgy foglalt állást, hogy a megyék István korában jöttek létre általában a törzsek területére alapozottan. Rámutatott a korai vármegyerendszer kétarcúságára (a katonai jellegű várispánság nem volt minden esetben közigazgatási egység!), valamint a világi és az egyházi igazgatás korabeli összefonódottságára. „Szent István egyházszervezeté"-ről Püspöki Nagy Péter beszélt. A rendkívül gyér források és a külföldi analógiák felhasználásával kidolgozott hipotézisét ismertette. Eszerint már Fájsz fejedelem, majd Géza fejedelem idejében is működött püspök Magyarországon, s István erre alapozva építette ki az egyházszervezetet — a 998. évi római zsinat felhatalmazása után — két-három szakaszban. Délután Szűcs Jenő, az MTA Történettudományi Intézetének főosztályvezetője elnökölt. Először Makk Ferenc „A Szent István kori Magyarország és keleti szomszédjai" címmel tekintette át az államalapító belpolitikai okokból is következő külpolitikai lépéseit (pl. házassági politika, az Ajtony elleni harc kapcsán nyitás Bizánc felé), majd Gerics József az ezredforduló kori ország társadalmi tagozódásáról és joggyakorlatáról beszélt („A korai államelmélet érvényesülése István korában"), míg Váczy Péter — előadása címével is jelezve véleményét a koronavitában — „Első királyunk koronája és a Szent Korona" viszonyát elemezte. A napi programot Kállay István („Fehérvár első címere"), Gedai István („István pénzei és az állam gazdasági élete") és Vajay Szabolcs („Szent István Európája") előadásai zárták. Utóbbi térben helyezte el az ezredforduló Magyarországát. Vázolta István sokoldalú nemzetközi kapcsolatait és külpolitikai elképzeléseit, amelyekben első királyunk a német és a bizánci birodalmon kívül Kijevet, a lengyeleket és a besenyőket is figyelembe vette. A konferencia második napjának délelőttjén a Szellemi élet és társadalom Szent István korában c. téma került napirendre Székely György akadémikus elnökletével. Tóth Melinda „A művészetek Szent István korában" és Kovács Éva „István palástja" c. előadásai hangzottak el először. Kovács Éva az ikonográfia és a hímzéstechnika alapos elemzése után egyértelműen megállapította, hogy nemzeti ereklyénk, a koronázási palást hazánkban készült, itt élő mesterek műve. Nováki Gyula „Várépítészet Magyarországon a X—

XI. században" 99