Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - MÉRLEG - Kárpáti Sándor: A magyar szakszervezeti mozgalom dokumentumai. 6–7. kötet. Bp., 1986–1987. / 90–91. o.
Központi Levéltárának nemrég elhunyt vezetője átfogó, igényes, hitelesen elemző tanulmányában nyújt segítséget a dokumentumok kezeléséhez, az öszszefüggések megértéséhez. Meggyőzően mutatja be, hogyan változott a felszabadulással a szakszervezetek társadalmi szerepe, hogyan politizált a két munkáspárt nézeteltérései közepette, miként szélesítette szervezeti kereteit, társadalmi bázisát. Érdekes, izgalmas dolog látni, miként módosult az érdekvédelem tartalma, s ennek megfelelően hogyan születtek az új módszerek. A megjelenés sorrendjében második könyv a sorozat hetedik kötete, amely „A munkásegységért, a demokráciáért, az államosításért" alcímet viseli. A mű a szakszervezetek 2945 decemberében megtartott XVI. kongresszusától az 1948 októberében ülésezett XVII. kongresszusig tartalmazza a mozgalom iratait. A 173 levél, felhívás, jelentés, jegyzőkönyv hűen dokumentálja a szervezett munkásság, a dolgozók életkörülményeit, az ország újjáépítéséért, a munkásegység megteremtéséért kifejtett szorgos munkát; azt a harcot, amelyet a szocialista termelési viszonyok kialakításáért, a reakciós erők visszaveréséért kellett vívni. Végh Oszkár értő dokumentumválogatása nyomán és magvas bevezető tanulmánya eredményeként bepillanthatunk a szakszervezeti mozgalom vezető testületeinek tevékenységébe, a szakmai központok, a vidéki helyi csoportok, az alapszervezetek életébe. Megismerhetjük, feleleveníthetjük magunknak az infláció hatását, a pártok harcát, a termelési eszközök államosítását, a két munkáspárt egyesítését, az egyházi iskolák köztulajdonba vételét, érzékelhetjük a különböző bérezési formák feletti vitákat, a munkanélküliség felszámolására tett erőfeszítéseket. Aki olvassa e lapokat, meggyőződhet róla, hogy a nemzeti történelem és a magyar munkásmozgalom egyik legemlékezetesebb időszakának szakszervezeti dokumentumaival van dolga. Ezek a valóságszeletek ugyanis a kiélezett belpolitikai körülmények között végzett kemény munkáról, a termelőeszközök helyreállításáról, az új értékek létrehozásáról beszélnek, az emberi helytállás maradandó példáival üzennek a jövő nemzedékeinek. A tizenhárom műre tervezett sorozat elsőként megjelent két kötete jó startnak tekinthető. A biztató kezdet további bizalmat szül, fokozott várakozást gerjeszt. Ennek jegyében várjuk a folytatást. Kárpáti Sándor 91