Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - KILÁTÓ - Draskóczy István: A Bolognai Állami Levéltár / 71–81. o.

a kettőt századunk elején készítették, s egyik sem pontos. A hanyatló intézmény helyére Bessarion bíboros, pápai legátus 1454-ben új közjegyzői hivatalt szervezett, amelyről később fogunk szólni. Az egyes kötetekben található több ezer feljegyzés nehézzé teszi a kutatást, de a munka megéri a fáradságot. Mint említettem, az egyes bejegyzésekből nemcsak a jogügyletre, hanem a résztvevők társadalmi helyzetére, származására is találunk adatokat. Gyakran feltüntetik az apa nevét. Az egyetemistáknál megtaláljuk azt az országot is, ahonnan származnak. Értékét emeli, hogy a bolognai közjegyzői anyag hiányos, az egyetemi levéltárnak pedig a XIV. század közepe előtti időkből nincs dokumentuma. A múlt század végén Luschin von Ebengreuth osztrák kutató ismerte fel ennek az állagnak a fontosságát. Sajnos anyaggyűjtése máig kiadatlanul fekszik a grazi egyetem könyvtárában. A „Chartularium Studii Bononiensis" c. kiadványsorozat, amelyet az egyetemtörténeti tanszék gondoz Bolognában, 1921 óta közölt adatokat a Memoriali-ból, de még a XIII. századon sem jutottak túl. Veress Endre is csak az első 15 kötetet nézte át. A nemrég elhunyt svájci jogtörténész, Stelling-Michaud többszöri itáliai tartózkodása során több mint száz kötetet cédulázott ki Svájc területéről származó egyetemisták után kutatva. Ügy tervezte, hogy a regisztrumokban előforduló diákokra vonatkozó adatokat nemzetközi vállalkozásban fogja közzétenni. A „Corpus scholarium Bononiensium 1270—1330" címet viselő vállalkozásba magyar részről Sinkovics István professzor kapcsolódott be.

8 A Periodo del governo misto — legato e senato (Vegyes kormányzású korszak — legátus és szenátus) nevet viselő levéltár, amely az 1512 és 1796 közötti korszakot öleli fel, több kisebb fondra tagolódik. A várost az 1513-ban felállított szenátus irányította, míg a Rómában székelő pápát a legátus képviselte, aki egyházi ember volt. Ahhoz, hogy valamely intézkedés érvényes legyen, mind a legátus, mind pedig a szenátus beleegyezésére szükség volt. A Malagola-féle rendezés során több fondot egyesítettek ebbe a levéltárba. A két legfontosabb a szenátus és a legátus működéséhez kapcsolódott. Külön fondot alkotott Bologna Rómában működő követségének anyaga, amely nélkül a város kora újkori története nehezen érthető meg. Az ide tartozó levéltári egységek puszta ismertetése is szétfeszítené ennek az áttekintésnek a kereteit, ezért csak néhányukat említjük meg. A XVI. század közepén a Riformatori dello Studio mellé szervezték meg az Assunteria di Studio (Egyetemi hivatal) nevű bizottságot, amely a szenátus konzultatív szerve volt az egyetemi ügyekben. A jelentősége növekedésével a Riformatori dello Studio fölé emelkedett. Szabályos magisztratúra volt, amely felügyeletet gyakorolt adminisztratív és személyzeti ügyekben az intézmény felett. Gondoskodott arról, hogy az oktatás zavartalan legyen. Megvizsgálta az előadások tartására, a tanári illetmények emelésére vonatkozó kéréseket, foglalkozott az előadások ellenőrzésével. A bizottság hetente ülésezett. Iratanyaga a XVI. század elejétől 1800-ig terjed. Az itt található sorozatok közül említést érdemel a Stúdiumra vonatkozó rendeleteket és törvényeket tartalmazó három csomó (1500—1796), az ülések jegyzőkönyveit az 1614 és 1796 közötti évekből magában foglaló 20 regisztrumkötet és egy fasciculus. Érdekesek az előadások programját és a tanárok kéréseit tárgyaló iratok. SŐt még az egyetem történetére vonatkozó feljegyzéseket is találunk itt. Jobbára tehát olyan anyagról van szó, amelyet a mi egyetemi levéltáraink csak a XIX—

XX. századból őriznek,

0 A középkori eredetű Anziani consoli (Első konzulok) nevet viselő magisztrátus illetékessége a pápai kormányzás bevezetése után csupán adminisztra76