Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - KILÁTÓ - Draskóczy István: A Bolognai Állami Levéltár / 71–81. o.

ténelmileg kialakult rendre. Ebben az időben terjedt el az a gyakorlat, hogy a pergamen és a papír oklevelekből különgyűjteményt alakítottak ki. Malagola nem tette magáévá ezt az elvet, így az oklevelek Bolognában az eredeti helyükön maradtak. Utódai a századfordulón folytatták az általa megkezdett munkát. Sajnos mesterséges kategóriák kialakításával megváltoztatták a régi rendet több helyen.

4 A mai rendszer ugyan a Malagola által kialakított alapokon nyugszik, de mégis eltér attól. Az első szekcióba ma mindazok az iratok tartoznak, amelyek a városnak az egységes olasz államhoz való csatlakozása, azaz 1859 előtt keletkeztek. Azt mondhatjuk tehát, hogy Malagolának a már általam említett első két szekcióját sorolták ide, és a harmadikból mindazt, ami kor szerint ide tartozott. A második új nagy levéltári egységbe került mindaz, ami 1859 után keletkezett. A harmadik egység megegyezik Malagola negyedik szekciójával. ' . 1972-ben a közeli Imolában megszervezték a bolognai intézmény fióklevéltárát. Az imolai városi hivatalok, az egykor itt tevékenykedő intézmények fondjait szállították ide. Ugyanakkor sok imolai provenienciájú egyházi testület fondját Bolognában hagyták. A fióklevéltárnak csak kevés XVIII. század előtti dokumentuma van. A középkori magisztrátus iratait — mint sok más helyen Itáliában — a városi könyvtárban találja meg a kutató. A mai szekcióbeosztás tehát a következőképpen alakul: 1. Antichi regimini (Régi igazgatási szervek); 2. 1859 utáni rész; 3. Archivio degli Enti Autonomi (önálló Intézmények levéltára); Imolai fióklevéltár. Az egyes szekciók levéltárakra tagolódnak. Az első szekcióban a levéltárakat történeti korszakok szerint alakították ki: a kommuna és Signoria időszaka; vegyes kormányzású korszak; napóleoni időszak; restauráció. A középkori részt az első levéltár foglalja magában, amely tulajdonképpen a városi függetlenség időszaka. Ez a Comune levéltára. 1278-ben Rudolf császár a névleges főhatalmat ugyan átengedte a pápának, de ez az esemény még nem változtatta meg a település helyzetét. 1337től az egyház nevében a Pepoli, Visconti és Bentivoglio családok tagjai kormányozták Bolognát. 1447-ben V. Miklós pápa bullája szabályozta a Rómához való viszonyt. A bulla alapelvei érvényeesültek 1506 után is, amikor a függés szorosabbá vált, és a legátusok biztosították a katolikus egyházfő hatalmának az érvényesülését. A Comune levéltárában a következő fondókat találjuk: Governo (városigazgatás), Curia del Podestá (Podesta bírósága), Camera del Comune (Komuna kincstára), Uffici a Competenza Specifica (Különleges hatáskörű hivatalok). A Governo fondjában a város különösen értékes kiváltságlevelei találhatók. Az első irat 1116-ban kelt. Ezeket a fontos okmányokat a Registro grosso (Nagy regisztrum) és Registro nuovo (Űj regisztrum) köteteibe másolták át. 1473 táján állították össze a Libri iurium et confinium című könyvsorozatot, amelybe a település területére és jogaira vonatkozó okmányok másolatai kerültek be. Ezek mellett külön sorozatot alkot a városi statútumokat tartalmazó 18 kötet az 1248 és 1510 közötti évekből. Ugyancsak külön részt alkotnak a fondon belül a Pepoli, Visconti és Bentivoglio családok anyagai. Ezek mellett az állagok mellett külön állagban találjuk meg az Anziani consoli (Első konzulok) nevet viselő iratanyagot az 1353 és 1607 közötti évekből. Ök mint a polgárság képviselői gyakorolták valójában a végrehajtó hatalmat a város felett 1337-ig, a Signoria megjelenéséig. Ettől kezdve az általuk alakított testület hatásköre fokozatosan csökkent, s a XV. századra jelentőségét vesztette. A városurak kormányzása idején szerepét egy másik testület vette át, amit a comune 1393ban a városi igazgatás megújítása céljából hozott létre. Ez volt a Riformatori dello Stato di Libéria (Szabad állam reformátorai) kollégiuma, amely eredetileg 73