Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején: II. rész / 34–47. o.

lelő intézkedés nem történik, az említett törvényhatóságoknak, megyei városok­nak és községeknek a történetírás szempontjából pótolhatatlan értékű iratanyaga rövid időn belül teljesen elpusztul. Minthogy pedig nemcsak az ún. történetivé érett iratokat, hanem a legutóbbi évek irattermését is, amely a legtöbbször hely­hiány miatt az irattárból idő előtt kikerül, a közeli megsemmisülés veszélye fe­nyegeti, a közigazgatást is előbb-utóbb jóvátehetetlen veszteségek érhetik. En­nek az iratanyagnak sorsáért az Országos Levéltár ilyen körülmények között semmiféle felelősséget nem vállalhat. Nagy jelentőségű volna, ha a levéltár­mentési munkálatok addig is hamarosan megindulhatnának, mielőtt az orszá­gos levéltári főfelügyelet megkezdené működését, és a jövőben intézményesen biztosítaná a törvényhatóságok, megyei városok és községek történeti értékű iratanyagának fennmaradását. 22 Aligha vonható kétségbe, hogy az Országos Levéltár a vidéki közigazgatási levéltárak helyzetének felmérésével nagy jelentőségű és elismerésre méltó mun­kát végzett. Ezt követően erőteljesen nekilátott a régóta esedékes levéltári tör­vény kidolgozásához is, amelynek életbe léptetése a levéltárvédelem megszer­vezésére és az egész levéltárügy korszerűsítésére egyaránt megteremtette volna a jogszabályi kereteket. Elmaradtak viszont olyan további lépések (pl. a belügy­miniszter felkérése arra, hogy a maga részéről is tegyen intézkedéseket a hely­zet javítására), amelyek a levéltár fenntartókat saját lehetőségeik jobb kiakná­zására kötelezhették volna. Az események felgyorsulása oda vezetett, hogy a háborús események előbb érték el az ország területét, mint ahogy a kor köve­telményeinek megfelelő levéltárvédelmi intézkedések megtörténhettek: volna, s a magyar levéltárügy e szervezeti széttagoltság állapotában jutott el az új kor­szak kezdetére. C) A megyei városok iratanyagának háborús károsodása Az 1940—1941. évi országos felmérés alkalmával a (kiküldöttek csask a tör­vényhatósági levéltárak esetében tájékozódtak arról, hogy háborús veszély ese­tére történtek-e lépések, vannak-e elgondolások a legértékesebb iratok foko­zottabb biztonságba helyezésére, ilyen kérdések a megyei városok iratanyagá­val kapcsolatban nem szerepeltek az útmutatóban. A későbbiek folyamán — felsőbb intézkedés hiányában — az iratanyag kezelői vagy saját elgondolásuk, vagy a levéltárfenntartó, illetve a kiürítési kormánybiztosok rendelkezései sze­rint cselekedtek. A felszabadulás után az Országos Levéltár két alkalommal is végzett adat­gyűjtést a megyei városok iratanyagáról. Először a béketárgyalások előkészí­tésével kapcsolatban 1945. október 19-én kelt (9 kérdőpontot tartalmazó) kör­levelére a háborús károkról érkeztek be jelentések, 23 majd az 1947. december 4-én a magyar levéltári kataszter összeállításához 47 kérdőpontra kért választ a megyei városok levél- és irattáraival kapcsolatban. 24 A következőkben e két adatszolgáltatás alapján kívánunk a megyei városok iratanyagának háborús károsodásáról rövid áttekintést adni. Nincsen adat Nagykanizsa, Rákospalota és Zalaegerszeg iratanyagáról, vá­laszolt viszont több olyan megyei város is, amelynek 1940—1941. évi levéltári szemléjéről nem sikerült jelentést feltalálni. Arra hivatkozva, hogy nincsen levéltára, nem adott érdemleges választ Ka­posvár (más forrásból tudjuk, hogy iratanyagát 1944 szeptemberében előbb egy lakatosműhelybe, majd onnan a felszabadulás első napjaiban egy iparostanonc­iskola épületébe szállíttatta, ahol elsősorban az 1912 előtti iratok semmisültek 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom