Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején: II. rész / 34–47. o.

tán anyag nem megfelelő elhelyezéséből adódható veszélyeket, és kijelentette, hogy az iratokat egy helyen kívánja elhelyezni. Szombathelyen, amint az előzőekben erről már szó volt, a vezetőség a költségvetésben is biztosított áldozatvállalással is hajlandó lett volna a levéltár helyzetén segíteni, de a sikertelen törekvések után már csak abban reménykedett, hogy a város törvényhatósággá alakulása után nagyobb lehetőségekkel rendelkezik majd célkitűzései eléréséhez. Veszprémben a polgármester távollétében, de annak nevében is, a főjegyző a levéltár megfelelőbb elhelyezésére tett ígéretet. Néhány városban még az előbbiekben ismertetett elhatározások és ígéretek sem hangzottak el. Esztergomban a város vezetősége nem sok megértést tanúsított levéltárának problémái iránt, bár nem szívesen vált volna meg tőle. A helyzet javulására tehát semmi remény nem mutatkozott. Gyöngyösön a polgármester szabadságon lévén, a levéltár kezelője úgy nyilatkozott, hogy a városnak jelentős ingatlanvagyona és több száz bérlete kapcsán az előzményekre gyakran szüksége van, így iratanyagának helyben hagyásához komoly érdeke fűződik. A városháza épülete azonban annyira zsúfolt, hogy a pincében és a börtönhelyiségekben tárolt iratok megfelelő elhelyezésére egyelőre nincs lehetőség. A kalocsai lesújtó helyzet (a régi anyag megsemmisült, megfelelő kezelés hiányában az 1867 utánit is hasonló pusztulás fenyegette) orvoslására sem lehetett reményt táplálni, mert a város vezetőségét ez a kérdés egyáltalán nem érdekelte. Kiskunfélegyházán a régi iratok megfelelő kezelésére az irattárosnak sem ideje, sem szakértelme nem volt. A kiküldöttel tárgyaló főjegyző mind a helyzet kedvezőbb megváltoztatása, mind a levéltárnak adandó alkalommal gyűjtőlevéltárba adása elől elzárkózott. Kiskunhalason, ahol pedig a levéltárát viszonylag nem nagy munkával rendbe lehetett volna hozni, a helyettes polgármester az Országos Levéltár kiküldöttét egy-kettőre a régi iratok gondozásával megbízott tanácsjegyzőhöz irányította, aki viszont még csak palástolni sem igyekezett, hogy ez a megbízatása őt egyáltalán nem érdekli és az iratanyagot egyáltalán nem is ismeri, avval semmit sem törődik. Szentendrén a polgármester — bár hivatalában volt — az Országos Levéltár kiküldöttjét nem fogadta, a főjegyző pedig a levéltár kulcsát a kiküldött kezébe adva, egy tűzoltóval leküldte a levéltárba. A levéltárat a városházán senki sem ismerte, s a kiküldöttnek sorra kellett járnia a közgyámot, a számvevő tanácsost, a közigazgatási tanácsnokot, amíg nagy üggyel-bajjal a szükséges adatoknak birtokába juthatott. Tájékozatlanságukat és zavarukat merevséggel és elfoglaltságukra való hivatkozással igyekeztek leplezni. A város egyébként ragaszkodott levéltárához és nem lett volna hajlandó azt más levéltárnak átadni. A szemleutak befejezését követően az Országos Levéltár több hivatalos lépést is tett a megyei városi levéltárak helyzetének javítása érdekében. Már 1940. október 9-én Ember Győző feljegyzést készített arról, hogy nagykőrösi útja alkalmával Nagy Lajos közigazgatási gyakornokkal tárgyalt a levéltárnoki állás betöltésének szükségességéről. A polgármester most a nevezetten keresztül üzente, hogy szeretne levéltárnoki státust szervezni, s kéri, hogy ennek szükségességét az Országos Levéltár levélben is közölje a várossal. Az Országos Levéltár 1940. október 11-én kelt levele már csak azért is említést érdemel, mert állást foglal a megyei városi levéltárnoki képesítés kérdésében is: a gimnáziumi érettségi és a latin nyelv alapos ismerete mellett néhány hónapos országos levéltári gyakorlat elvégzését is szükségesnek tartja.

13 A város képviselőtestülete ennek alapján egy X. fizetési osztályba sorólt levél tárnoki állás szervezését mondta kL A vármegyei kisgyűlés azonban — a város nehéz gazdasági helyzetére hivatkozva — megtagadta a határozat jóváhagyását, mire a város a vármegyei kisgyűlés határozatával szemben felülvizsgálati kérelemmel élt. A bel41