Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - Zsoldos Attila: A szolgabírói tisztségnév kialakulásának kérdéséhez / 12–19. o.
lényegi eleme volt az ítéletbe való előzetes belenyugvást garantáló eskü megkövetelése. Ez biztosította az intézmény működőképességét. Éppen ezért minden olyan ítéletlevelet, amelyben ez a garanciarendszer megfigyelhető, joggal tarthatunk nem csupán formai szempontból, hanem lényegét tekintve is fogott bírói tevékenység eredményének. 15 Az elmondottak nem utólagos, elméleti megfontolások. Az Árpád-kori jogi terminológiában a judex ordinarius — judex delegátus fogalompár ismert és használatos volt. 16 Nem kevésbé határozottan különítette el a kor a szolgabírák ós az arbiterek bíráskodását. 17 Második kérdésünkre válaszként megállapíthatjuk, hogy okleveleinkben nincs nyoma szolgabírói testületek korai, a XIII. század végét megelőző tevékenységének. A „szolgabíró = királyi szolgák bírája" azonosítás magától értetődő természetességgel kapcsolja a nevében is nemesinek minősített, új típusú megye létrejöttét kizárólag a királyi serviensek „spontán, alulról kezdeményezett" szervezkedéséhez. Forrásaink azonban arra engednek következtetni, hogy a megyei birtokosok minden eleme részt vett az új megyei intézmények kialakításában. A megyebeliek, a comprovinciales archaikus közössége még a XIII— XIV. század fordulóján is működőképes keretbe foglalta egy-egy vidék birtokosainak életét. A királyi serviensek, a köznemesek részvétele a megyei éleit új fórumain természetes. Hasonló lehetett a helyzet a státusukat megőrző birtokos közszabadok esetében is, akiknek az országos nemességét a XIV. századi státusperekben rendre elismerték. Ők tehát külön királyi servienssé fogadó, ül. nemesítő privilégium nélkül olvadtak be a köznemességbe. 18 Ennél jóval tanulságosabb az ignobilis elemek megyei szereplése. Számos nádori közgyűlés és megyei bírósági közgyűlés okleveles emlékei tanúskodnak arról, hogy ezeken a megye nem nemes lakosai is megjelentek és kisebb-nagyobb szerephez jutottak. 19 A várbirtokokat érintő ügyek elintézésében gyakran találkozunk várjobbágyokkal. 1298-ban Demeter pozsonyi és zólyomi ispán Tolvaj fia Péter és bizonyos pozsonyi várnépek perében „a király úr utasítására és parancsára a király úr által Pozsony megye területére kirendelt bírákkal, számos más nemessel és a pozsonyi vár jobbágyaival együtt" ítélkezett. 20 (A „király úr által kirendelt bírák." a szolgabírák Pozsony megyében rendesen használatos elnevezése. 21 ) A várjobbágyoknak a várszervezet népei és külső — világi vagy egyházi — személyek közötti perekben való részvétele nem új keletű fejlemény; Holub József adatai szerint a zalai várjobbágyok már a tatárjárás előtt eljártak hasonló ügyekben az ispán embereiként, határjárásokra kiküldött megbízottaiként. 22 A XIII— XIV. század fordulójától kezdve azonban már várföldeket nem érintő ügyekben is gyakran találkozunk megyei emberiként várjobbágyokkal. Nógrád megyében még 1345-ben is az egyik szolgabíró és egy bizonyos Benedek várjobbágy hajt végre egy prohibitiót. 2 '' , Különösen érdeikes az Abaúj megyei gyakorlat. A peres ügyekben feltűnő gyakorisággal szerepel megyei ember minőségben Belse-i Simon hadnagy (major exercitus)? A 1309ben és 1335-ben pedig Belse-i Lőrinc várjobbágy lát el hasonló feladatot. 25 1314-ben két ízben is Belse-i István a megyei ember. 26 Joggal merül fel az a feltevés, hogy a belsei várjobbágyrdkonság 27 rendszeresen, servitium jelleggel töltötte be a megyei ember funkcióját. A gyanút két további adat is erősíti. 15
