Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - Nyulásziné Straub Éva: Baraczka Istvánné (1923–1988) / 110 o.

BARACZKA ISTVÁNNÉ (1923—1988) 1988. április 28-án meghalt dr. Baraczka Istvánné főlevéltáros, a Magyar Or­szágos Levéltár nyugdíjas munkatársa. Baraczka Istvánné 1923. szeptember 9-én született Budapesten, s ez az év­szám — mint megannyi kortársánál — azt jelentette, hogy a világháború kö­zepette az érettségi után tanulmányait egy ideig nem folytathatta. 1941-től előbb napi-, majd havidíjasként különböző fővárosi hivataloknál dolgozott. 1943-ban mint kezelőtiszt kezdte levéltári pályafutását a Fővárosi Levéltárban. A felszabadulás után a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán meg­kezdhette egyetemi tanulmányait, s ezzel párhuzamosan a Fővárosi Levéltár­ban segédlevéltárossá nevezték ki. 1951-beri doktorált, majd a következő év­ben az Országos Levéltárhoz került, előbb a fotólaboratóriumba, majd a Köz­ponti Kutatóterembe. Ez utóbbinak 1953-tól 1985 végéig, nyugdíjba vonulá­sáig, vezetője volt. A Levéltár Központi Kutatóterme, ez alatt az egy emberöltőnyi idő alatt, a kutatók számára mindenkor nyugalmat, jó munkafeltételeket biztosított, irá­nyításában határozott és — erényeiben és esetleges hibáiban — következetes, s éppen ezért biztos pontot jelentett. Az 50-es években Baraczka Éva egyéni­sége, mély embersége, az emberi problémák iránti érzékenysége és diplomá­ciai érzéke tette lehetővé azt, hogy olyan légkört teremtsen, ahol a jól képzett szakemberek, akik közül többet a politikai viharok egzisztenciájukban érin­tettek, a kutatóban emberi önbecsülésüket visszanyerve, zavartalan körülmé­nyek között folytathassák tudományos tevékenységüket, végezhessék munká­jukat. Ez rendkívüli emberi teljesítményt igényelt, melyet a kutatóterem veze­tője olyan természetességgel vállalt és végzett, hogy mindez a külső szemlélő számára rejtve maradt, a kutatóban a forró napokban is csendes, serény munka folyhatott. Hivatali munkáján túl mint szakszervezeti aktivista a társadalmi munkából is mindig kivette részét, így a tudományos munkára alig maradt ideje és ener­giája. Különösen közigazgatás-történeti és történeti statisztikai témák iránt mutatott érdeklődést. Kőszeg társadalmi és gazdasági helyzete az 1828. évi ösz­szeírás tükrében (Történeti Statisztikai Évkönyv. Bp., 1960) című tanulmánya után az MTA Művészettörténeti Kutató Csoport Forráskiadványai sorozat 4. köteteként megjelent Urbaria et Conscriptiones (Budapest, 1975) szerzőhár­masának egyik tagjaként jelenhetett meg nyomtatásban tudományos feldol­gozása. Terveit, hogy nyugdíjas éveiben tovább folytatja a történeti statisztikai feldolgozásokat, már nem valósíthatta meg. Emlékét kegyelettel és tisztelettel őrzik munkatársai, s azok a magyar és külföldi kutatók, kiknek tudományos feltáró munkáját a maga eszközeivel, 33 éven át „szürke eminenciásként" elősegítette. Nyulásziné Straub Éva 110

Next

/
Oldalképek
Tartalom