Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Hajdu Lajos: A szabad királyi városok büntetőbíráskodása Magyarországon Mária Terézia uralkodásának utolsó évtizedében / 23–40. o.

nyéket tartotta súlyosabbnak a mérleg két serpenyője közül, a többiek „javíthatatlannak" ítélték a vádlottat. Véleményeltérés (dissensio votorum) esetén azonban a városi bírák nem győzködték hosszasan egymást a többségi vagy egyhangú álláspont kialakításáig, hanem királyi döntést kértek, mint Zombor városa is 1772 első félévében Miatov (más néven Sztevanov) Gligoria 24 éves szűcssegéd esetében, perében tette. A vádlott Szedoglavity Száva presbitertől 3000 Ft-ot lopott el, a bírák azonban egyenlő számban szavaztak a halál, illetve az élet mellett.

17 A vizsgált periódus városi büntetőbíráskodásának még sok egyéb sajátossága van, ezek közül legszembetűnőbb a tarkaság: a praxis nemcsak a megyék és úriszékek, hanem sokszor a többi civitás gyakorlatától is eltér — elsősorban formákban, egyebek közt a büntetések végrehajtási módjában. A szabad királyi városok büntetőgyakorlatában a testi büntetéseket (vesszőzés, ostorozás vagy botozás) csaknem mindig nyilvánosan — többnyire dobszó „aláfestésével". — hajtják végre. Gyakran fordul elő az is, hogy az ítélet végrehajtási helyére vonulás időtartamára „beszédes dolgot" akasztanak a delikvens nyakába (szalonnát, libát vagy más olyan dolgot, amit lopott) — az is mindennapos, hogy az elítélt nyakába táblát akasztanak a bűncselekmény megjelölésével (ez többnyire — „Kártévő tolvai!"), mint Korponán is Trcska Mihály feleségének, Erzsébet asszonynak, akit házasságtörésért 2 óra pellengér-állásra ítélt a magisztrátus, nyakába akasztva a feliratos táblát: „Ne paráználkodjál!"

18 Ugyancsak eltér a büntetés megszégyenítő jellegének hangsúlyozása érdekében követett gyakorlat is: Lőcsén szégyenketrecbe rakják az elítélt nőszemélyt és szalmakoszorút raknak a fejére, másutt pellengérre (szégyenoszlophoz), illetve szégyenpadra (emelvényre) állítják, vagy — mint Szegeden a hatvanas évek elején — szégyenkocsit kell vonszolnia a város utcáin és terein át a nézőközönség nagy gaudiumára.

19 Győrben viszont a szórakoztatóiparban tiltott szolgáltatótevékenységet folytató hölgyek büntetése (ha nem seprűzik őket ki a városból): utcák takarítása és a szemeteskocsi vonszolása.

20 A halálbüntetés értékelésénél írottakat alátámasztják a többi büntetésnem, illetve -fajta alkalmazásával kapcsolatos tanúságok is: amíg a megyék és az uradalmak ítélőszékei (főleg ott, ahol a vallási elfogultság a bíráskodásban is érvényesült) istenkáromlásért könnyedén ítéltek nyelvkitépésre-lefejezésre és máglyán történő elégetésre fiatalokat is — a városokban viszont a fehér hollónál is ritkább az ilyen ítélet. A civitások magisztrátusai már különbséget tesznek istenkáromlás (blasphemia) és szitkozódás vagy átkozódás között, utóbbi cselekmény elkövetőit (akik egy elfajult, indulatos vita során ellenfelüknek azt kívánják, hogy a teremtő nemi aktust hajtson végre rajtuk vagy valamelyik felmenőjükön, ezt execraíio-nak nevezik a források) többnyire 20—25, maximum 50 bottal büntetik. De akkor is más a marasztalás, ha e különbségtételre nincs lehetőség. Szeged magisztrátusa történetesen istenkáromlásért ítélte el Puskás Antal 20 esztendős szegedi legényt, aki egy vita során „B... a Jézusát, aki alkbtta-teremtötte az embert, ögye meg a fene a Jézusát" kifejezéseket üvöltötte — mások nagy megbotránkozására. Az ítélet meghatározásánál a bíróság figyelembe vette azt, hogy cselekménye elkövetésekor a vádlott nagyon részeg volt, azóta megbánást tanúsított, még fiatal ember és ez volt az első botlása, a vizsgálati fogság két hónapja alatt magatartása ellen semmi panasz nem volt (javulására tehát megvan a remény) — ezek alapján pellengér-állásra ítélte, valamint arra, hogy „a hóhér szentségtörő nyelvéből nyilvánosan vágjon ki egy darabot". A mai érintkezési stílust ismerve és szenvedve rendkívül embertelennek tarthatjuk ezt a szankciót, nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy egyes dunántúli megyékben még II. József uralkodásának kezdetén is a régi, feudális gyakorlatot követték és hasonló korú legényeket e cselekményért 32