Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - KILÁTÓ - E. Jenes Margit: A Szovjetszkije Arhivi 1985-ös és 1986-os évfolyamai / 59–64. o.

mázó iratok szövegeinek felújítása. Ehhez olyan restauráló műhelyre van szükség, ahol az elhalványuló szöveget más információhordozóra másolják át. A műhely intenzív kihasználása főleg a 12. ötéves terv során várható. Jelenleg a Szovjetunióban 120 levéltári laboratórium működik. Dolgozói közül csak 22 munkatárs (a szakemberek 15%-a) rendelkezik felső- vagy középfokú végzettséggel. Magáért beszél az a tény is, hogy csak 25 nagyobb laboratóriumban van megfelelő színvonalú technikai berendezés és elegendő munkatárs a munka elvégzésére. A többiek jószerével csak felvételeket készítenek és a gyelok egyszerűbb javítgatásaira képesek. Vaganov őszintén feltárta, hogy a laboratóriumok technikai ellátottsága gyenge, a berendezések nagy része elavult, elhasználódott (ez az arány a 90%-ot is eléri). A régi mikrofilmfelvevő és előhívó készülékeket már kivonták a forgalomból, az új típusok gyártását 1987-re ígérték. A gyúlékony (nitroalapú) film-, fotó-, hangdokumentumokat nem gyúlékonyra kellene átmásolni. Nagy szükség lenne a film-, fotódokumentumok restaurálására, konzerválására, profilaktikus kezelésére. A raktárakban a polcok több mint 60%-a fa vagy fával kombinált és csak 1984-ben kezdték meg a modul levéltári polcok gyártását. 1986-ban ebből 4250 db készült el, de ez sem elégítette ki az igényeket. Ezek után érthető, ha tervezet készült a levéltárak technikai ellátottságának biztosítására. Szomorú képet mutat az állami levéltárak egészségügyi, higiéniai szempontú vizsgálata is. Kiderült ugyanis, hogy 8 levéltár (köztük pl. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjetunió Népgazdaságának Központi Levéltára) penészgombával, 11 levéltár rovarkártevőkkel fertőzött. Megoldatlan maradt a kézirattárakban, egyetemi könyvtárakban stb. található dokumentumok nyilvántartásának kérdése is. A levéltárakban is számos, nyilvántartásba még nem vett, jegyzékkel el nem látott dokumentum található. A katalógusok állapota, hozzáférhetősége a kutatók számára nem megfelelő. Nincs kellő kapcsolat a különböző tudományágakkal, így a levéltárak igen kevés adattal rendelkeznek arról, hogy a jövőben milyen kutatói igények jelentkeznek majd. Nincsen összhangban a levéltári feldolgozói munka és a kiadványtevékenység. Egy sor levéltárban még nincsenek a tudományos-tájékoztató apparátus állapotára és rendszerezettségére vonatkozó adatok, elemzések; ez vezetett a segédletkészítési tervezési hibákhoz. Lényeges hiányosság, hogy csak a levéltárak 73%-a rendelkezik levéltári útmutatóval. (A legrosszabb a helyzet Üzbegisztánban, ahol csak a levéltárak 13%-a.) Sok levéltár az 50—60-as években készült, az azóta történt változásokat egyáltalán nem tükröző segédletekkel dolgozik. Az állami levéltári fond gyarapításának új kritériuma az, hogy inkább kevesebb, de információban és értékben gazdagabb források kerüljenek a levéltárakba. Több mint 3 éve dolgoznak az állománygyarapítás új irányelveinek kimunkálásán. Ennek kapcsán le kell vonni a megfelelő következtetéseket — hangsúlyozta Vaganov — és 1986 első felében be kell fejezni ezt a munkát, majd haladéktalanul hozzálátni a gyakorlati megvalósításhoz. Pontosítani kell a levéltárak gyűjtőköri szervjegyzékét. Felül kell vizsgálni a levéltárba kerülő dokumentumok fajtáit. Át kell térni az állománygyarapítás új állami tervezésére. Ehhez 1986—87 során az érdekelt intézmények szakértőinek bevonásával, az egyes régiók konkrét sajátosságainak figyelembevételével módosítani kell az érvényben levő állománykiegészítési forrásjegyzékeket. Változtatni kell azon a sajátos gyakorlaton, hogy a gyarapítás nem állami terv, hanem az irattárakkal kötött egyezmények alapján történik, amelyek nem kötelezőek az irattárakra. 62