Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején: I. rész / 44–58. o.

gyobb részben állványokon tárolták. A szekrény egyik fiókjában minden rend nélkül feküdt a város XVII—XVIII. századi 250—300 darab irata. Mivel ebben a mintegy 200 folyóméter befogadóképességű helyiségben újabb iratok már nem fértek el, a legrégebbieket — egészen a XVIII. század végéig, kivéve természetesen a már említett kiválogatott iratokat —, továbbá az árvaszék 1878— 1899 közötti irattárát leszállították a városháza pincéjének egyik faajtóval zárható, földes, ablaktalan, egyáltalán nem szellőztethető, nedves, dohos, vakolatlan rekeszébe. Az iratok, amelyek részben a puszta földön hevertek, nyirkosak voltak, egyes csomók fedőlapjait már teljesen elborította a penész. Kiskunfélegyháza legrégibb irata egy 1744-ből való bérleti szerződés, ettől kezdve az iratanyag folyamatos, a jegyzőkönyvek pedig 1746-tól maradtak meg. A levéltár-irattár céljait a városháza második emeletén egy száraz, világos, jól szellőztethető, kettős vasajtóval és vastáblákkal ellátott terem szolgálta. A termet keresztben állványok metszették, alul szekrényes, felül rekeszes kiképzéssel. Az adófőkönyvek, a 15 évnél régebbi pénztári számadások, nem különben a rendőrkapitányság régebbi iratai azonban már a padlásra szorultak. Az érvényben levő szerződéseket a főügyész páncélszekrényben, az elnöki iratokat a polgármester szobájában őrizte. Kisújszálláson a legrégebbi irat egy 1730-as városi összeírás volt. A tanácsi jegyzőkönyvek 1749-től kezdődtek, de ezek mellett a tanács előtt tett bevallásokról, végrendeletekről és egyéb hiteles ügyekről is maradtak fenn protokollumok. Kiemelkedő értéket képviseltek a XVIII. századi redempciós jegyzőkönyvek, a telekkönyvek, valamint a gazdag összeírás-gyűjtemény. A levéltár az irattárral együtt a városháza földszintjén egy világos, száraz, jól szellőztethető, vasajtóval és vasspalettákkal ellátott nagy, teremszerű szobában, csomózottan és állványokon nyert elhelyezést. Mohácson viszont az utolsó 2—3 év iratait kivéve az egész többi iratanyagot a városháza alacsony, faszerkezetű padlásán részben állványokon, részben a földre ömlesztve helyezték el. Rendnek némi nyomát csak itt-ott lehetett felfedezni, s térdig lehetett gázolni a széthullott iratok és jegyzőkönyvek között, amelyekről a használható kemény kötést lefejtették. Pedig ez az irattömeg a város utolsó két évszázadának becses történeti forrásanyaga volt, amelyből egy csomónyi 1750—1840 közötti iratot és több jegyzőkönyvi kötetet (a legrégebbi 1743-ból való volt) évekkel korábban a város már átadott a II. Lajos Múzeumegyesület által fenntartott helybeli múzeumnak, ahonnan annak költözködésekor még tovább adatott a városi gimnáziumnak. Nagykanizsán a városháza első emeletén a tanácsteremből nyíló kisebb szobát használták levéltárként. Az iratokat 1867 előttről őrizték itt, az 1940-es években azonban behordták ide 1915—1920 közötti anyagot is, amely kupacokba halmozva az alsóbb polcokat is hozzáférhetetlenekké tette, a csomókat vastag por lepte be, s így az egész helyiség rendkívül zsúfolt, elhanyagolt, sőt egyenesen elrettentő képet mutatott. A jegyzőkönyvek 1753-tól alkottak — nem teljes — sorozatot, iratokat már a XVIII. század elejétől is lehetett találni. A város legrégebbi anyagának 4—5 csomónyi és igen értékes részét — részletekben, amikor egyegy ilyen darab előkerült — átadták a helyi múzeumnak, amely akkor a piarista gimnáziumban az egyik tanár gondozása alatt állott. Ide került pl. a legkorábbi, 1690—1752. évi tanácsi jegyzőkönyv, egy 1696-ból származó irat, Nagykanizsa 1745-ben készült és a lakosok származási helyét, foglalkozását és nemzetiségét is tartalmazó összeírás, több városi és céhszámadás, tanúvallomás stb. Szentendrén a jegyzőkönyvek 1700-tól, az iratok 1690-től szórványosan, 1740-től összefüggően maradtak meg. A legrégibb iratokat egy vaskazettában a polgármester őrizte szobájában. A többi irat tárolására a városháza pincéjében alakítottak ki két levéltári helyiséget, az egyikben azonban a hely jelentős részét a városi múzeumba szánt régiségek foglalták el. Az egyik szobá53