Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - Gecsényi Lajos: Győr megye közigazgatása és tisztikara a XVII. században / 14–34. o.
1658-ban a győri harmincad ellenőre lett. Farkas András halálát követően (1674) elnyerte a harmincadosi hivatalt. 120 1684-ben betegen választották alispánná és hétesztendős működése idején csak a helyettes alispán segítségével tudta feladatát ellátni. 121 Utódává 1691-ben örményesi Fiáth Jánost, ekkor már Komárom megye alispánját (hajdan Győr város jegyzőjét, majd a győri hajdúk fővajdáját) választotta a közgyűlés, aki 1686-ban Buda ostrománál kimagasló hősiességével szerzett érdemeket, amikor elsők között tört be az ostromlott várba. Fiáth az 1670-es évek végén jött Győrbe a Krassó és Szörény megyékben honos Fiáth család leszármazottjaként. Nemességük a Mohács előtti időkbe nyúlt vissza, de Fiáth János vagyonáról tudomásunk nincs. 122 Vélhetően felesége, Fördős Katalin, a Fejér megyéből Győrbe költözött újnemes (1659) marhatőzsér, Fördős Péter leánya révén jutott némi vagyonhoz. Későbbi apósa és annak testvére, Mihály, már 1669-ben a leggazdagabb kereskedők közé számítottak, akik rendre-sorra szerezték a Fejér megyei birtokokat, miközben minden energiájukat a marhakereskedelemnek szentelték. 123 Fiáth személyét kicsit jelképesen is felfoghatjuk, mint a régi törzsökös nemesség képviselőjének ismételt bekerülését a megye tisztikarának élére. Az Erdélyből menekült írástudó, kardforgató nemes a vagyonuk segítségével armálishoz és birtokhoz jutott újnemes feleség segítségével alapozta meg családja ismételt felemelkedését, hiszen ő maga már a helytartótanácsi tanácsosságig jutott. Fiáth vezetett át, ha nem is töretlen vonalban a XVIII. századba, amikor a török kiűzése után újrarendeződő viszonyok között az alispáni szék ismét a középbirtokos nemesség versengésének tárgya lett. * Hs * A megyei jegyzők közül néhányan, mint alispánságra jutottak, már szerepeltek áttekintésünkben. Kiegészítésül azokra szeretném felhívni a figyelmet, akik nemcsak hivataluknál fogva, de rokoni kapcsolataik révén is kötődtek a megyebeli nemességhez. Ilyen volt domonkosfalvai Nagy Gergely deák, felpéci Vincze Balázs alispán veje; Szőnyi Márton és Buzgó György nemespolgár; vásárhelyi Nagy Ferenc, Csanaki Márton püspöki udvarbíró veje. 124 Nem utolsósorban kell említenünk Sajnovics Mátyást, mint a megye későbbi alispánját, a Fejér megyében középbirtokossá lett család ősét. Apja, Sajnovics Szabó Mátyás 1687 januárjában kapott armálist, 1691-ben helyettes céhmester. 125 1697ben kelt végrendelete szerint Győrben háza, a városkörnyéken pedig szőlei, szántóföldjei voltak. 126 Az ifjú Sajnovics Mátyás 1686-ban fejezte be a rhetori osztályt a jezsuitáknál. A gazdag dalmata kereskedő Posgay Ágoston (városbíró, nemessége 1671-ben kelt) és az ugyancsak kereskedő családból származó Mernavics Mária (apja 1649-ben kapott nemességet) leányát vette feleségül. 127 Jegyzői működése idején sorra nyerte a különböző birtokadományokat a felszabadult Fejér megyében. 1694-ben Sávol-puszta, 1697-ben Baruk-puszta, 1699ben Kálóc, Tordas, Kuldó pusztákra kapott adományt. 128 Az alispánok és jegyzők személyes számbavételével ellentétben megoldhatatlan a hasonló áttekintés a szolgabírák, alszolgabírák, esküdtek és más tisztviselők esetében. Az itt körvonalazható társadalmi csoportok alapjában megfelelnek az alispánok esetében vázolt összetételnek, egyetlen kiegészítéssel: az egyházi nemesekkel (predialistákkal). A XVII. századból 59 szolgabíró, illetve al- vagy másodszolgabíró nevét 25