Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - Gecsényi Lajos: Győr megye közigazgatása és tisztikara a XVII. században / 14–34. o.

Az alispán XVI. század óta létező vicesgerense, ügyvivője (első említése 1582-ben) feladatairól ismereteink nincsenek.

35 Kétségtelen, hogy választott tisztviselő volt és a funkciót viselő személyek ismeretében szemmel láthatóan jelentősebb tisztségre később sem jutott nemesek viselték. 1673-ban Buor Györgyöt esküdtből („ex iurassore pedeneatu") választották vicesgerenssé.

36 Az esküdtek („iurati assessores") kettéválása a járási esküdtekre és táblabírákra az 1613:24. te. alapján következett be. Győrben táblabírákat első ízben 1623-ból ismerünk („pro appellationibus penes dictum D. Vicecomitem pro continuis assessoribus et arbitriis isti sünt electi") egyháziakból, világi nemesekből. Utóbbiak között birtokosok, nemespolgárok, katonák egyaránt voltak. Megbízatásuk változó ideig tartott, de a hiányos adatok alapján erről többet nem tudunk megállapítani.

37 A funkció nevéből adódó tartalmon kívül ugyancsak nem ismerjük közelebbről a pénztárnok, ill. főpénztárnok munkáját. Arra való utalás, hogy a hivatalviselés gondokat okozott volna az egyes tisztviselők megélhetésében, nem szerepel a forrásokban. A megye által fizetett tiszteletdíj elsőként a jegyzőnél és az esküdteknél fordult elő. 1588-ban egy közgyűlési statútum az esküdteknek a törvényszéken terminusonként egy garast vagy 4 dénárt rendelt fizetni.

38 A jegyző fizetése 1618-ban 40 forint, 1641ben 50 forint, 1692-ben 100 forint volt.

39 1623-ban balogfalvai Siey János alispán a főispántól kívánta fizetése megállapítását. 1683-ban Tarczy János alispán számára évente 100 forintot számoltak el, s ennek megfelelő összeget vontak le a 14 éves működése során felhalmozódott adósságából, azaz a kezén maradt hivatalos pénzekből.

40 A vármegyei pénztárnok salláriumát 1673-ban hasonlóképpen évi 100 forintban rögzítették. A megyei adószedőt (dikátor), akit a kamara egyetértésével bíztak meg feladataival, 1593-ban 50 forint, 1626-ban portánként 6 dénár, 1635-ben portánként 4 dénár illette meg.

41 Különböző hivatalos pénzek egyébként igen gyakran maradtak a tisztviselők kezén. 1623-ban a tisztújításkor arról született határozat, hogy a távozó alispán köteles számadást csinálni. Az 1626-ban meghalt Szilágyi János alispán után 233 aranyra rugó tartozást csak 1641-ben tudták behajtani. 1637-ben Angarano Márton szolgabíró özvegye a koronaőrzési adóból nála maradt 20 forintot adta át Egry Márton pénztárnoknak. 1643-ban Radich Miklós, 1650-ben Poky Gáspár szolgabírák özvegyeitől kívánták a férjeiknél maradt adópénzt.

42 * * * Sorrendben haladva a megyei tisztviselők társadalmi és személyi viszonyainak feltérképezésében a XVII. század folyamán 15 alispánt — akiknek nevét a függelék tartalmazza — ismerhetünk meg. Egy fő 3 ízben, két fő 2 ízben gyakorolta funkcióját. A részidőket összeszámolva Tarczy János 16 évig, Farkas András 8 évig, Szeghy János 5 évig állt az egyes időszakokban a megye élén. Szeghy két hivatali periódusa között Komárom megye alispánjaként működött, de az is megtörtént, hogy Fiáth János 1691-től egy időben mindkét megyét kormányozta.

42a A váratlanul meghalt Szilágyi János kivételével valamennyien több éven át (laki Grebechy Gáspár és Dallos János évtizedet meghaladóan) igazgatták a megyét. A 15 alispánt, családjaik társadalmi helyzete, vagyonuk, nemességük alapján három nagyobb csoportra oszthatjuk: — törzsökös megyebeli birtokosok (Poky, Vincze, Szapáry); — más megyéből érkezett katonáskodó vagy hivatalnokoskodó nemesek (Grebechy, Siey, Jagachich, Fiáth); — nemespolgárok (Szilágyi, Dallos, Farkas, Szeghy, Tarczy, Csepellényi, Király, Benkovith). Természetesen az egyes csoportok között igen sok az átfedés, alig fordul elő olyan 19