Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - Gecsényi Lajos: Győr megye közigazgatása és tisztikara a XVII. században / 14–34. o.

A szolgabíró-alszolgabíró páros feladatmegosztása zavartalanul funkcionált. A „reális szolgabíró" tartós akadályoztatása esetén azonban az alispánhoz hasonlóan itt is szükség volt helyettesítésre. 1593-ban, amikor még nincs nyoma az alszolgabíró működésének, Máthé Albert szolgabíró betegsége miatt a közgyűlés a szomszéd járásból rendelt ki helyettest az ügyek intézésére.

25 1649ben a tisztségéből — saját kérésére — felmentett Kun Miklós szolgabíró helyére „ad tempus" Zo'k Pétert helyettesítették, majd Poky Gáspárt választották. Egy év múltán Poky halálakor — „donec reális iudex nobilium creabitur" — Szombath Szabó András másodszolgabírót („altér iudlium") helyettesítették. A választáskor azonban nem őt, hanem ifj. Torkos Istvánt választották meg a tisztére.

26 1666-ban távollét vagy érdekeltség esetére már eleve a másod- vagy alszolgabírákat állították helyettesként.

27 Valamely választott tisztviselő „letételére", azaz tisztéből való eltávolítására a közgyűlési jegyzőkönyvek nem tartalmaznak adatokat. Az 1670-es években van arra utalás, hogy Szőnyi Márton szolgabírót az alispán a szolgabírói tisztből idő előtt visszahívatta.

28 A Győr város tanácsában betöltött hely vagy éppen a városi főbírói pálca viselése nem zárta ki, hogy az illető személy egyidejűleg megyei funkciót is viseljen. Ezt példák sora bizonyítja az esküdtektől egészen Pereszteghy (Ötvös) Jánosig, aki 1658-ban városi főbíró, szolgabíró és egyben helyettes alispán volt.

20 Voltak azonban olyan időszakok, amikor a megye és a város tisztviselői között összeütközésekre került sor és a kettős funkció összeférhetetlenné vált. így az 1640-es évek végén Szakony János főbírósága idején, illetve azt követően. Ekkor Szakony magatartása miatt a közgyűlés elhatározta, hogy ha valaki a városi esküdt tisztéből a megyére előlép, a várostól el kell búcsúznia. Adott esetben viszont Szakonyt és Horváth Gergely városi nótáriust a megyei esküdtségből mentették fel.

30 Vallási megkülönböztetésre adatot nem találtunk. A szolgabírák között szép számmal voltak reformátusok és evangélikusok. 1687 októberében Kollonich Lipót az országgyűlési követek választásánál élt kifogással a református Iványos Miklós ellen. A nemesség — miközben protestált az ellen, hogy a jövőben hasonló beavatkozás legyen — visszavonta Iványos Miklós követi megbízatását. Megvonta viszont a bizalmat Király János alispántól (katolikus) is, mondván, mint harmincados, ne legyen követ.

31 Nem kétséges, hogy más megyékhez hasonlóan a XVII. században itt is mind nagyobb jelentőségre tett szert a megyei jegyző tiszte. Iskolázottságuk, kancelláriai és jogi ismereteik s nem utolsósorban a munkájuk során kialakult országos kapcsolatok (egyebek mellett visszatérően a megye egyik országgyűlési követe a jegyző volt) áttekintést és kedvező helyzetet biztosítottak számukra a megye igazgatásában, lehetőséget az előrelépésre. Főglein Antalnak a megyei jegyzőkről írt tanulmányában foglaltakat egészíthetjük ki azzal, ha megemlítjük: Vásárhelyi András Győrből való távozása után Veszprém megye jegyzője, Skolek Imre, a Magyar Kamara lajstromozója majd altitkára, Szily Lőrinc Győrrel egy időben Komárom megye nótáriusa és Győr megye ügyvédje magisztratuális perekben, Farkas András országbírói majd nádori titkár, Csepellényi Ferenc egyidőben a káptalan jegyzője, vásárhelyi Nagy Ferenc a főkapitányság seregszékének bírája.

32 A jegyzők a XVII. században valamennyien választott, esküt tett tisztviselők. Az utánpótlásukra fordított figyelmet jelzi, hogy 1640-ben a közgyűlés az alispán kötelességévé tette: találjon és aj aljon megfelelő személyt a főispánnak és a közgyűlésnek a jegyzőségre.

33 Tartós távollétei alkalmával kezdetben alkalmi helyettesekkel (NB! 1638-ban a káptalani olvasókanonok látta el az írásbeli munkákat), a század második felében már állandó helyettessel pótolták.

34 ia