Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - Gecsényi Lajos: Győr megye közigazgatása és tisztikara a XVII. században / 14–34. o.

alszolgabírónak, a szolgabíróvá választása ellen lépett fel, mondván fogadott szolgájáról van szó.

9 A teljesség kedvéért kell ideiktatnunk a megyei jegyző személyét is, aki a közigazgatás által nélkülözhetetlen írásbeliség letéteményese volt. A Győr megyei ítélőszék első ismert jegyzői („nótárius sedis nobilium Comitatus Jauriensis") a XVI. században Nagyécsi Ambrus deák (1536) és Sentiványi Sebestyén deák (1550) a nevük alapján ítélve Győr környéki településekről származtak. Szentiványiról tudjuk azt is, hogy csekély vagyonnal rendelkezett a megyében.

10 Hadricius János jegyző 1587-ben a Torkos fivérekkel együtt társadományos a már említett Zala megyei pusztákban. Egy 1605-ös kereskedelmi elszámolás szerint az 1590-es években győri polgárokkal kereskedett. 1595-ben Győr eleste után Niklas Salm özvegye semptei udvarbírája. A hagyomány azonban folytatódott a családban, mert fia, H. György Pozsony megye és Modor város jegyzője az 1620-as években.

11 Merőben új helyzet alakult ki Győr várának 1594-ben bekövetkezett török elfoglalása, a török fennhatóság négy esztendeje után. A megye tisztikarának működése 1602-től valószínűsíthető.

12 A jegyzőkönyvet 1607-től vezették, és ettől kezdve folyamatosak a tisztviselőkre vonatkozó adatok is. Talán nem is meglepő, hogy a megye és a járások élén álló személyek között alig találjuk a megelőző évszázadban megismert családok nevét, hiszen Győr eleste után valamennyien elhagyták lakhelyüket. Visszatelepülésükre, miként a jobbágylakosságéra is, csak igen vontatottan került sor, miután a vidék, kishíján a győri várkapukig, hódoltsági terület maradt. Számos család — érdemes lenne ezt a jelenséget egyszer országosan megvizsgálni — a háborús körülmények között fiágon kihalt. Így folytatódhatott és kiteljesedhetett — a nemesítések XVII. századi virágkorának előterében — a vármegyei közigazgatás személyi átalakulása. Ennek helyi dimenzióit azonban több más tényező is meghatározta. A meghatározó elsősorban a török hatalom növekvő dunántúli kiterjedése volt. Ennek nyomán már 1543, Fehérvár eleste, után a megye területének jelentős része hódoltság alá került. A birtokstruktúra, a birtokosok változásának évszázados rendje felborult. Az egyébként is kis létszámú törzsökös megyei nemesség megfogyatkozott. Az 1583-ban jegyzékbe vett birtokos nemesek (32 fő) közül csupán nyolcan laktak a megyében. 1611-ben a megyei nemesség „katalógusába" 147 nemesi jogállású személyt vettek fel, ebből 10 egyházi személy vagy testület volt, 20 győri armalista, 41 baj esi és bácsai prediális nemes, 30 falusi kisnemes és 4 ún. rác nemes. A többiek zömében a megyén kívül lakó birtokosok. 1681-ben Győrben 123 armalista, a megyében pedig 15 predialista és 31 falusi kisnemes élt.

13 A XVI. század derekán kiépült a győri végvár, megszervezték a győri főkapitányságot. Meghatározóvá a vár építésével és védelmével, a katonaság ellátásával kapcsolatos feladatok — azaz a katonai érdekek lettek. Az elsődleges hatalom a főkapitány és helyettese kezébe került. Olykor a katonák között levő nemesek tettlegesen is szembeszálltak a megyei hatalommal.

14 Ugyanakkor az 1560-as évek elejétől, amikor a püspöki palotát a katonaság elfoglalta, a püspök-főispánok, nemegyszer csak püspöki adminisztrátorok, huzamosabb időn át távol voltak székhelyüktől, feladataikat a megyei közgyűlések ismételt sürgetésére látták el. Alkalmanként a káptalani nagyprépostok, vikáriusok jártak el a nevükben. Bizonyára nem volt véletlen, hogy a megye nemessége már az 1560-as években kérte a királyt, bízná a főispánságot Eck Salm gróf főkapitányra, vagy hatalmazná meg Alsoki László alispánt a főispáni jogkör gyakorlására.

15 S mindezen felül még számolni kellett a győri káptalan, mint Győr város földesura jelenlétével. A XVII. századi polgárnemesítések terén ezzel kapcsolatban áttekinthetetlen helyzet alakult ki, mivel szá16