Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Szögi László: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Sinkovics Istvánnal / 43–49. o.

egri fiú, Fekecs Gábor volt. A „családanyám" Szilágyi Loránd, akit „sub auspiciis" doktorrá avattak később. Mindkettőjüktől sokat tanultam. A család negyedik tagja Oszeczky Dénes volt, aki később elvégezte a kémia szakot, a háború vihara Ausztráliába sodorta, és ott is halt meg. A kollégiumban évfolyamtársam volt Ember Győző, valamint Komoróczy György. Nagyon sokat köszönhetek kollégista társaimnak, hiszen tőlük és velük együtt igen sokat tanulhattam. Ez a légkör jóformán többet adott, mint a kollégiumi órák. A kollégiumi tanárok közül egy nevet kell feltétlenül megemlítenem, Pais Dezsőét. Pais benn lakott a kollégiumban, fő foglalkozása akkor még a középiskolához kötötte. Szabó Miklós tanította a latin szakosokat és Moravcsik Gyula a görög szakosokat. A történészek latinoktatását, mivel órabeosztásuk nem volt összeegyeztethető a többiekével, Pais Dezső vette át. A latin auktorok olvasását sok nyelvészeti elemmel is kiegészítette. A kollégiumban történelmet Lukcsics Pál és Madzsar Imre tanított. Külön ki kell emelnem az átlagost messze meghaladó tanulási lehetőségeket. Ezeket fokozta a kollégium kitűnően felszerelt és példás rendben tartott könyvtára. Itt utánjárás nélkül, szabadpolcokon lehetett hozzájutni a legkülönfélébb nyelvű régebbi és modern szakirodalomhoz. Egyetemi éveidből mely tanáraid hatására és milyen benyomásaidra emlékszel vissza? Az egyetemen történelem—latin szakra iratkoztam be. Már kezdettől fogva Szentpétery Imre segédtudományi óráit látogattam, akinek mint volt Eötvöskollégistának, az idősebb kollégisták minden évben bemutatták az új elsőéveseket. Rendszeresen jártam Domanovszky Sándor óráira, aki a művelődéstörténet keretében a középkori gazdaság és társadalom fejlődését, a bírósági szervezet alakulását és az oktatásügy történetét tárgyalta. Az első években még Hóman Bálint is tartott órákat, de már egyre riktábban, s akkor is gyakran előfordult, hogy kihívták óra közben. Ő akkoriban írta a Magyar történet első kötetét, s annak kéziratát olvasta fel, olyan gyorsan, hogy alig lehetett jegyezni. A történészeken kívül máig is emlékszem Hornyánszky Gyula óráira, aki a görög filozófiát adta elő érdekfeszítő módon. Nagy hallgatósága volt Pauler Ákos pszichológiai, Horváth János középkori irodalomtörténeti és Hekler Antal művészettörténeti előadásainak. Összességében a legnagyobb hatással rám Domanovszky volt, aki kitűnően magyarázott. Domanovszkynál tettem alapvizsgát, majd bekerültem a szemináriumába. Ö javasolta nekem szakdolgozati témaként a magyarországi nagybirtok XV. századi történetét. Az Országos Levéltárba harmadéves koromtól eljártam, ahol Herzog József javasolta, hogy nézzem át a Neoregestrata Acta elenchusait. A Levéltári Közleményekben olvasva a Fejérpataky-hagyatékról, Domanovszky támogatásával eljutottam az Akadémiai Könyvtárba, s a Fejérpataky-gyűjtemény oklevélmásolatait feldolgozva írtam meg disszertációmat. 1933-ban Domanovszkynál, Szentpéterynél és Hajnalnál doktoráltam. Szekfű a doktori dolgozatom egyik bírálója volt; Hajnal Istvánnál, aki nem sokkal előbb került az Újkori Egyetemes Történeti Tanszékre, egyetemes történetből szakvizsgáztam. Utólag sajnálom, hogy Szekfű, ill. Hajnal szemináriumát csak egy-egy félévre vettem fel, de a szakdolgozat és a rendszeres készülés az órákra nagyon lekötött. Volt-e már elképzelésed az egyetem elvégzésekor további pályádról? Tulajdonképpen nem. Én tanár akartam lenni, de akkor lehetetlenség volt tanári álláshoz jutni. Mikor végeztem, Szentpétery közölte, hogy a Történelmi Szeminárium könyvtárának vezetésére éppen lehetősége volna valakit alkalmazni. Örömmel kaptam az alkalmon, és így kerültem a szemináriumba könyvtárosnak, s egyben segítettem oklevélolvasást tanulni a kezdő szeminaristák44