Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Labádi Lajos: Csongrád megye szolgabírói hivatalainak működése, 1728–1944 / 11–22. o.

Az Októberi Diploma kibocsátását követően (1860. okt. 20.) — az 1848-as törvények részleges figyelembevételével — helyreállították Magyarország 1848/ 49-ben kialakult közigazgatási rendjét. A Diploma lehetőséget adott az abszolutista időszakban felfüggesztett megyei önkormányzati szervek újjászervezésére. Csongrád megyében az első alkotmányos megyei közgyűlést 1860. december 18-án tartották meg Hódmezővásárhelyen, az újonnan kinevezett főispán — Tomcsányi József — elnökletével. Kimondták az 1848/49-ben működött megyei bizottmány helyreállítását, intézkedtek a megüresedett bizottmányi helyek pótlásáról. A következő napi (dec. 19-i) ülésen döntés született az új megyei tisztviselők megválasztásáról. Ugyanez alkalommal indítványozták, hogy a megye járási beosztását állítsák helyre az 1848-ban létezett beosztásnak megfelelően. Az indítványt elfogadták. Ez azt jelentette, hogy a hagyománynak megfelelően ismét három járást alakítottak ki: tiszáninneni, tiszántúli és központi (szegvári) járást. A tiszáninneni és tiszántúli járás területe négy kerületre oszlott: szegedi, csongrádi, vásárhelyi és szentesi. E járások élére egy-egy fő- és egy-egy alszolgabírót, valamint 2—2 esküdtet választottak. A központi járás élére egy szolgabíró és egy esküdt került. A szegedi kerületbe még egy főbiztost is választottak, főszolgabírói ranggal. (Megemlítendő, hogy az abszolutista kori járási beosztás maradványaként a négy kerületet változatlanul járásként emlegették.) Az 1860. december 20-án megtartott megyei tisztújítás alkalmával megválasztották a szolgabírákat is. A választások után a főispán utasította az új szolgabírókat, hogy mielőbb vegyék át a megszüntetett cs. kir. vegyes szolgabíróságoktól a hivatalos iratokat, s kezdjék meg működésüket. Erre 1861. január folyamán került sor. Ettől kezdve a helyreállított alkotmányos szolgabírói hivatalok látták el járásuk közigazgatási irányítását, illetve az igazságszolgáltatás hatáskörükbe utalt feladatait. Közvetlen felettes hatóságuk az alispáni hivatal, valamint a megyei bizottmány volt. Az új hivatalok működése igen rövid életűnek biznyult. Az országgyűlés feloszlatását követően hamarosan sor került a megyei önkormányzati testületek feloszlatására is. Nem egész egyévi működés után a megyei bizottmányok üléseit betiltották, a választott tisztviselőket ismét kinevezett tisztviselők váltották fel. Csongrád megyében az 1861. november 4-re összehívott bizottmányi ülés megtartását a császári katonaság megakadályozta. Válaszként a megyei bizottmány és a tisztikar benyújtotta lemondását. Az új megyei szervezet kiépítése Petrovics Istvánra várt, akit 1861. december l-jén nevezett ki az uralkodó Csongrád megye királyi biztosává, majd főispáni helytartójává. Petrovics 1861. december 30-án nevezte ki a megye új tisztikarát, elsősorban volt 1861 előtti cs. kir. tisztviselőkből. A megye 1861^ben kialakított járási beosztásán nem változtatott. Ennek megfelelően Csongrád megye területe továbbra is három járásra, s azon belül négy kerületre oszlott. A szolgabírák feladat- és hatásköre is változatlan maradt: intézték a járás, ill. kerület közigazgatási ügyeit, valamint bíráskodtak kisebb jelentőségű ügyekben. Közvetlen felettes hatóságuk az alispáni hivatal és a megyei bizottmány helyébe lépő tisztiszék (= tiszti gyűlés) volt. Az 1860-as évek közepén a megye felső vezetésében bekövetkezett személyi változások (— 1864 márciusától Rozgonyi Bertalan a főispáni helytartó; 1865 szeptemberétől Tomcsányi József a főispán —) a járási hivatalok személyzetét nem érintették. Az 1861 decemberében kinevezett fő- és alszolgabírák hivatalukban maradtak egészen 1867 áprilisáig, a kiegyezést követően megtartott alkotmányos megyei tisztújításig.

9 Az évek óta tartó kiegyezési tárgyalások 1867 tavaszán eredményesen zárultak. Az uralkodó február 17-én kinevezíe gróf Andrássy Gyulát magyar miniszterelnökké, néhány nap múlva pedig a magyar kormány tagjait. A kormány elsők között intézkedett a törvényhatóságok újjászervezéséről. Március—április 15