Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - Kaczián János: Az erdőbirtokosságok iratai a Tolna Megyei Levéltárban / 16–23. o.

KACZIÁN JÁNOS Az erdőbirtokosságok iratai a Tolna Megyei Levéltárban 1985 az „erdők éve" volt. Levéltárunk ebből az alkalomból részletesen feldolgozta az erdővel, és ezen belül az erdőbirtokosságok történetével összefüggő iratanyagát. Néhány megyében nagyobb erdőterületek voltak és vannak, mint Tolnában, de a megyei levéltárak fond jegyzékei szerint az iratmennyiség alapján Baranya, Somogy és Zala megyék mellett Tolnában található a részletesebb feldolgozást kínáló dokumentáció. Ez egyben azt is jelzi, hogy regionális szintű, összefüggő vizsgálódásra is jó lehetősége van a négy megyének. Ilyen igényű kitekintésre Somogyban és Zalában már van példa.

1 A folytatást az is indokolja, hogy az erdőgazdálkodás területi igazgatása, időnként más-más székhellyel, ezeket a megyéket hosszú ideig együtt kezelte. Az erdőbirtokossági iratanyag jelentős része 1964—65-ben került a Tolna Megyei Levéltárba. 1970—71-ben a Pécsi Erdőrendezőség és néhány község anyagával gyarapodott. Három település iratait a volt erdőbirtokosság adta át. Az anyag nagyobb részét a községi tanácsoktól kapta a levéltár, mert az erdőbirtokosságok végleges felszámolásakor a teljes előzmény mintegy nyolcvanévi dokumentációját ott őrizték. Az ily módon, különböző időpontokban, több helyről beérkezett anyag egyrészt olyan iratokat is tartalmazott, amelyek nem az erdőbirtokosságoknál képződtek (egyházi erdőbirtokok, hitbizomány, közalapítvány), másrészt nem tartalmazta a néhány település erdőbirtokosságára vonatkozó alapdokumentumokat. Fondbontásra (más sürgősebb feladatok elvégzése után) most volt lehetősége a levéltárnak. Az anyaggal való ismerkedés a hazai erdőgazdálkodást befolyásoló jogszabályok áttekintésével kezdődött. A mintegy kétszáz évet felölelő törvények, szabályok mindig meg akarták akadályozni az erdők kíméletlen pusztítását, szankciókról is rendelkezve intézkedtek a gazdálkodás szakmai feltételeiről és felügyeletéről. „Nagy és hasznos dolog légyen az, ha az erdők mindenkori és jó virágzó állapotban tartattnak. Káros ellenben és fölöttébb ártalmas, ha minden különbség nélkül vágattatván elpusztulnak..." — szól Mária Terézia 1770-ben kiadott rendelése. „Tudva vagyon, mely nagy segítségére vagyon az embernek, és mily szükséges és hasznos legyen valamint a magános, úgy a közönséges jónak, az erdőnek megtartása."

2 II. Lipót egy törvénycikkelye 1790-ben „A közállományra káros erdőpusztítások megakadályozása végett" született, „addig is, míg ezen dologról külön törvények alkotásával gondoskodva lesz".

3 Egy év múlva az országgyűlés elfogadta az első magyar erdőtörvényt, amelyet aztán újabbak is követtek az erdőt fogalmilag is mind teljesebben értelmező felfogás kialakulásáig. A Helytartótanács 1865-ben úgy intézkedett, hogy 30 ezer holdanként „erdőfelügyelő közeg"-et kell felállítani. Ha a terület egy megyében ennél kisebb, több megye közösen gondoskodjon a felügyeletről. A rendelkezés szerint 10