Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Ress Imre: Nemzeti levéltári vagyon – közös szellemi tulajdon: a bécsi magyar levéltári delegáció szerepe a határokon átnyúló levéltári problémák megoldásában / 3–10. o.

az UNESCO által támogatott levéltári program részeként hajthattuk végre, amelynek során a Turcica-mikrofilmjeinek egy-egy példányát átadtuk a bolgár, görög és román nemzeti levéltáraknak. Á levéltári delegáció hungarikafeltáró és segédletkészítő munkája az elmúlt időszakban a Habsburg-monarchia központi államigazgatási szerveinek és az uralkodói tanácsadó testületek irataira összpontosult. A feltárás során a levéltári hungarika alatt mindenkor a történetileg releváns politikai és földrajzi realitásokat vettük figyelembe, s így a jegyzékeit iratok földrajzilag átfogják a magyar korona országainak egészét, s felölelik az együtt élő nemzetiségekre vonatkozó iratokat is. Mivel a történeti valóság rekonstruálásához lényegesek az összbirodalmi érvényű határozatok és döntések, az ilyen jellegű iratokat is jegyzékeltük. A központi szervek, uralkodói tanácsadó testületek közül a magyar kutatás — éppen feltáratlanságuk miatt — mindeddig kevéssé hasznosította a Ferenc József-i neoabszolutizmus idején létrehozott Birodalmi Tanács, ill. az Ujabb Államtanács iratait, noha e szervek tanácskozásain öltöttek végső formát mindazok a politikai és gazdasági intézkedések, amelyek jelentős mértékben alakították a magyar polgári fejlődés és államberendezkedés jellegét. A különböző elnevezésű legfőbb birodalmi rendőrhatóságok, ill. a rendőrminisztérium iratait egyesítő Informationsbüro 1849—1867 közötti anyagának forrásértékét pedig az a körülmény növelte, hogy a Bach-rendszer bukása, ill. 1867 után a magyarországi hatóságok regisztratúrájában megsemmisítették a rendőri iratok nagy hányadát. A reformkor történetéhez az államkonferencia állagai tartalmazzák az egyik legfontosabb ausztriai hungarikaanyagot. Szerencsére az utóbbi állagokat a két világháború közötti kutatás alaposan kiaknázta, mert a háborús veszteségek miatt a jelenlegi feltárás a korábban meglevő forrásmennyiségnek csupán a harmadáról adhat számot. Az említett irategyüttesek hungarikaanyagáról egy ideiglenes jegyzék áll rendelkezésre, amely sokszorosított formában az elkövetkező években jelenik meg. Ezzel szemben már három füzetben megjelent a Haus-, Hof- und Staatsarchivban levő német-birodalmi levéltárak hungarikaanyagáról készült tematikus leltár. Mivel Magyarország nem volt* a német-római birodalom része, a magyar kutatás elhanyagolta ezt a forráscsoportot. A feltárás eredményei azonban felülmúltak minden várakozást. Zsigmond uralkodásától a napóleoni háborúkig több mint 100 ezer felvételre tehető forrásanyag került felszínre.

21 Végezetül legyen szabad az előadást két jövőt illető megjegyzéssel zárni. Ha megvonjuk az ausztriai hungarikafeltárás és mikrofilmezés mérlegét, a mennyiségi adatok tekintélyt parancsolóak. A levéltári delegáció korábbi feladataival és eredményeivel összevetve azonban rögtön szemet szúrhat, hogy 1945 után a levéltári delegátusok már nem kaptak megbízást az ottani levéltári anyag felhasználásával készülő forráspublikációra. Az ilyen jellegű feladatok elmaradása nyilvánvalóan az elmúlt időszakban a levéltári gyakorlatban végbement funkcióváltásnak és súlyponteltolódásnak a következménye, amely világszerte a levéltári anyag használhatóvá tételét és kutatását szolgáló segédletek készítését állította előtérbe. Az általános trend ellenére személyes tapasztalatom és meggyőződésem, hogy az osztrák és magyar levéltárak közötti együttműködésre — a levéltári delegáció bekapcsolásával — a forráskiadás területén még számos kihasználatlan lehetőség van. A konstantinápolyi császári követek XVI—

XVII. századi jelentéseinek régóta tervezett kiadása csak egyik területe lehetne az intenzívebb tudományos együttműködésnek. Másfelől nem hagyhatjuk említés nélkül azt a változást sem, amely térségünk történetének kutatásában az elmúlt 20—30 évben ment végbe. A delegáció történetét röviden áttekintve azt állapíthattuk meg, hogy azt mint sajátos levéltári intézményt a nemzeti keretben folyó kutatások lehetővé tételére és 9