Levéltári Szemle, 37. (1987)
Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - Lakos János: A tanácsi levéltárak a VI. ötéves terv időszakában, 1981–1985 / 3–14. o.
A tervidőszakban az intézmények egyharmadánál vezetőváltás történt. Nyugállományba vonult Román János, a Borsod-Abaúj-Zemplén, Lakatos Ernő, a Pest, Horváth Ferenc, a Vas, Tóth Tibor, a Szolnok Megyei Levéltár igazgatója és Ságvári Ágnes, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója; elhunyt Schneider Miklós, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója, más szakterületre került Szabó Ferenc, a Békés Megyei Levéltár igazgatója. A dolgozók intézményes szakmai képzése, továbbképzése az ELTE 3 éves levéltár kiegészítő szakán és a 103/1980. KM sz. utasítás alapján az egyes levéltárakban, ül. a Módszertani Osztályon szervezett kezelői tanfolyamokon folyt. Utóbbi képzési forma megteremtése régi adósságot törlesztett. A kiegészítő szakon 1982-ben 14 tanácsi levéltári dolgozó szerzett levéltárosi képesítést, míg az 1984-ben indult újabb kurzuson 13 fő vesz részt. 1985 végéig több mint száz tanácsi levéltári alkalmazott végezte el sikeresen a kezelői szaktanfolyamot. Említést érdemelnek az egyes levéltárakban rendezett előadássorozatok (pl. a Pest Megyei Levéltár genealógiai, Budapest Főváros Levéltárának német palaográfiai és számítástechnikai továbbképzése). A tervidőszakban négy tanácsi levéltáros szerzett tudományos fokozatot: Kanyar József, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója a történelemtudomány doktora, Simonffy Emil, a Zala Megyei Levéltár 'igazgatója, Béres András (Hajdú-Bihar Megyei Levéltár) és Szili Ferenc (Somogy Megyei Levéltár) a történelemtudomány kandidátusa lett. Áttekintve a hálózat működési feltételeiben bekövetkezett változásokat, megállapítható, hogy a szorító gazdasági helyzet ellenére jónéhány tanácsi levéltárban kiemelkedő, ül. jelentős fejlesztések történtek. Ugyanakkor az előző tervciklus végén legrosszabb helyzetben levő intézmények egy része (főleg BácsKiskun, Győr-Sopron, Hajdú-Bihar) alig jutott előre. Ezeknél a levéltáraknál igen nagy feszültségek halmozódtak fel, törvényesen előírt iratvédelmi feladataik ellátására képtelenek. Az egyenlőtlen fejlődés következtében a feltételrendszer amúgy is nagy különbségei az egyes intézmények között tovább nőttek. Ez mindenképpen egészségtelen tendencia! A hálózat egészét tekintve a fejlődés jelentős volt, a tanácsosítás óta ez a tervciklus hozta a legtöbb eredményt. Az alapvető elhelyezési és technikai felszereltségben problémák ugyan nem oldódhattak meg, de a holtpontról — úgy tűnik —, elmozdult a terület. Ebben megítélésem szerint döntő része van a fenntartó tanácsok egyre felelősségteljesebb hozzáállásának. II. A LEVÉLTÁRAK TEVÉKENYSÉGE 1. A gyűjtőterület felügyelete E sokrétű munkafajta ellátása során a levéltárak a felmerülő igényeknek megfelelően véleményezték az iratkezelési szabályzatokat és vizsgálták felül az iratselejtezéseket. Nőtt az irattáros-tanfolyamot szervező levéltárak száma: 1985 folyamén Budapest Főváros Levéltára, a Borsod-Abaúj-Zemplén, a HajdúBihar, a Heves, a Pest, a Szabolcs-Szatmár és a Vas Megyei Levéltár rendezett ilyen tanfolyamokat, öt év alatt 14 776 alkalommal került sor a szervek iratkezelésének ellenőrzésére. Sajnos, a tanácsokat leszámítva, nem volt tapasztalható javulás az iratkezelésben, irattározásban. Általános maradt az irattári 8
