Levéltári Szemle, 37. (1987)
Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - Lakos János: A tanácsi levéltárak a VI. ötéves terv időszakában, 1981–1985 / 3–14. o.
3. Technikai felszereltség A technikai felszereltség terén a tervidőszakban nem nyílt lehetőség döntő előrelépésre. Az Országos Levéltár központi mikrofilmező- és restaurálóműhelyének rekonstrukciója elmaradt, s a regionális Iratvédelmi műhelyek felállítására sem kerülhetett sor, mert az ehhez igényelt központi pénzalapot nem sikerült előteremteni. Ugyanakkor néhány megyében fontos, a jövőre nézve biztató kezdeményezések történtek. Első helyen keH említeni a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárat, ahol komplett restaurálóműhelyt rendeztek be. Baranyában és Veszprémben szintén restauralóműhely létesült, egyelőre igen szerény felszereléssel. Űj — sajnos elég korszerűtlen és kis kapacitású — mikrofilmező műhely kezdte meg munkáját Szolnok, Tolna és Békés megyében, míg Budapest Főváros Levéltárának műhelye egy AGFA mikrofilmező rendszerrel gyarapodott. Mindezek eredményeként a tervciklusban a tanácsi levéltárak mikrofilmező kapacitása a kétszeresére, évi 250—300 ezer felvételre emelkedett, s restauráló kapacitásuk is statisztikailag kifejezhető lett. Ez a bázis a szükségletekhez képest elenyésző nagyságrendű ugyan, de a továbblépéshez alapot jelenthet: ma már hét tanácsi levéltárban működik olyan iratvédelmi műhely, amely kisebb-nagyobb beruházásokkal rövid időn belül megfelelő kapacitású regionális műhellyé fejleszthető. Az anyagvédelem és a kutatószolgálat szempontjából egyaránt fontos gyorsmásolók csak lassan honosodtak meg a tanácsi levéltárakban. 1980-ban csupán 6 intézmény rendelkezett másolóval. 1981 és 1985 között ugyan további 8 levéltár kapott — az esetek egy részében korszerűtlen — gépet, de 6 levéltár (Fejér, Heves, Komárom, Pest, Tolna, Vas) 1985 végén még mindig nélkülözte ezt a 80-as években már nélkülözhetetlen eszközt. 1984—1985 folyamán az első személyi számítógépek is megjelentek szakterületünkön: a Csongrád, Heves, Nógrád és Szolnok Megyei Levéltárak egyegy Commodore—64 típusú géphez jutottak. 4. Személyi ellátottság A tanácsi levéltárak személyi állománya öt év alatt 390-ről 464 főre emelkedett, összességében tehát említésre méltó volt a számszerű növekedés. Eredményeként az egy szakalkalmazottra (ide értve a vezetőket is) jutó levéltári anyag mennyisége 421-ről 369 fm-re csökkent. A legkiemelkedőbb létszámgyarapodást a Somogy, Csongrád és BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Levéltárak érték el, de kisebb-nagyobb mértékben — a Fejér Megyei Levéltár kivételével — valamennyi intézmény létszáma nőtt. Az egy főre jutó iratok mennyiségét tekintve viszont 8 intézmény személyi ellátottsága romlott. Különösen kedvezőtlenül alakult e szempontból a Heves és a Komárom Megyei Levéltár helyzete. A tervidőszak végén öt olyan levéltár (Nógrád, Bács-Kiskun, Békés, Fejér, Zala) volt, ahol 300 fm-nél kevesebb, és kettő olyan (Győr-Sopron, Vas), ahol 500 fm-nél is több irat jutott egy szakalkalmazottra. Előbbi érték kedvező, utóbbi mellett viszont a sokrétű szakmai feladatok maradéktalan ellátása igen nehéz! A személyi állomány összetételét tekintve elsősorban a kezelőhiány jelentett problémát. Több intézménynél súlyosbította a gondokat az erősödő fluktuáció. Énnek oka elsősorban az alacsony bérszínvonal: a tanácsi levéltárak dolgozóinak átlagbére 1985 végén nem érte el az 5000 Ft-ot. A legtöbb levéltárban szembe kellett nézni a minőségi utánpótlás nehézségeivel is. 7
