Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - MÉRLEG - Blazovich László: Makk Ferenc: Magyarország a XII. században. Bp., 1986. / 77–78. o.

földi szaklapokban. Az ország

1 belső viszonyairól szólva is 'a politikatörténet fontos Makk Ferenc számára. Megállapításait a források újraértékelése, elemzése alapján tette meg. A politikatörténet megrajzolása közepette a szerző figyelmet fordít a kor gazdasági viszonyainak felvázolására is. A kettőből együtt érthetjük meg azt, hogy miért is az átmeneti jelleg karakterizálja leginkább hazánk történetének ezt a szakaszát, amelyet főként III. Béla uralkodásának egy-egy mozzanatában lehet megragadni. Az ő idejében még vándorolt a ikirályi udvar, hogy felélje az áspánsági székhelyeken számára adóként felhalmozott termény éket. A király gondot fordít a jövedelmét biztosító udvarnokok helyzetének megszilárdítására. Ugyanakkor ő az, akinek uralkodása idején zárul le a királyi kancellária kialakulásának folyamata, és aki hangoztatja az írásbeliség bevezetésének szükségességét: „Mivel az emberi természet fogyatékossága következtében az idők múlásával az elmúlt dolgok emiékezetébe könnyen belopódzik a feledés, ezért méltó írással védelmezni és megerősíteni azt, amiben a jogi személyek szerződést kötöttek, azért, hogy ez az írás ereje és alkalmas férfiak tanúságtétele révén sértetlenül és háborítatlanul megmaradjon" — írja 1181-ben kiadott oklevelében. És a király az, aki először adományoz egyszerre egész vármegyét. 1193-ban Bertalan ispánnak adta a Modrus megyéhez tartozó összes földet minden jövedelmével együtt. A XII. század tanulmányozása alapján érthető meg igazán, miért esik oly hirtelen szét a XIII. század közepére a királyi vármegye rendszer, és miért válik a társadalom középső rétegének (szerviensek, várjobbágyok) helyzete labilissá. Mindezek mögött a már korábban megindult folyamatoknak, az árutermelésnek és a pénzgazdálkodásnak a térnyelése áll a természeti gazdálkodással szemben. A gazdasági folyamatok változása következtében hanyatlik le hamar a királyi hatalom tekintélye is, és erősödnek meg a helyi akarat túlzó megjelenését, a széthúzást szimbolizáló oligarchák. Makk Ferenc munkája példája annak a történészi alapállásnak, amellyel olyan korszakra vonatkozóan is lehet új megállapításokat, eredményeket felszínre hozni, amely forrás adottságaiban rendkívül szegényes. A meglevő források újraelemzése új kiegészítő adatok fellelése az a módszer, amely a korszerű történetszemlélettel párosulva vezet célhoz. A Gondolat Kiadónak mindenképpen érdemes volt megjelentetnie a jelen kötetet. Benne nemcsak az eddig halvány királyportrék (II. Géza, III. István) váltak színesebbé, frissé, de a többiek is tovább gazdagodtak. A XII. század története pedig a mai olvasó számára jobban, szervesebben épül be a könyv elolvasása után a magyar történelem egészébe. Blazovich László 78