Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos: A Gazette des archives 1984. évi évfolyama / 63–67. o.

járhatóbb út, ha minden betűből az egészben elfoglalt aránya szerint őrzünk meg. A kronológiai alapon történt selejtezést „minőséginek" tekinthetjük akkor, ha a fontosnak, különlegesnek ítélt időszakokat (háborúk, válságok stb.) választjuk ki vagy részesítjük előnyben, illetve „szisztematikusnak", ha egy előre meghatározott ismétlődés alapján történik ia kiválasztás (pl. minden harmadik év). Itt is ajánlott az előzetes tanulmány, és ha az iratok egy „kronológiai ritmust" tükröznek (pl. a gazdasági fejlődés hullámait), akkor ezt feltétlenül figyelembe kell venni. A kronológiai selejtezésnél is kínálkozik a másik út: minden évből egy hányadot megőrizni. Az éven belüli szelekció kritériuma lehet ismét kronológiai, vagy egyszerűen az esetlegesség. Nehéz feladat a kronológiai fejlődés megőrzése. Ugyanis az ilyen vagy olyan szempontok alapján kiválasztott iratok között megtörik a folytonosság. A statisztikusok ezt úgy orvosolják, hogy szabályos időszakonként cserélik az állandónak egy bizonyos hányadát, pl. a vizsgált egyedek harmadát minden évben változtatják, így egy egyed adatai 3 évig követhetők, és mindig van 2

/3-ad folyamatos rész. A topográfiai selejtezésnél szintén lehet minőségi kritériumot alkalmazni, tehát amikor fontosság, jellegzetesség szerint blokkokat választunk ki, illetve hagyatkozhatunk mechanikusan a véleÜentre. Mindkét esetben ajánlatos az előzetes vizsgálódás — az előzőekben már említett okok miatt. Végül marad a véletlenszerűség elve alapján történő selejtezés. Ennek elemeit az előző típusok is tartalmazzák, a szerző itt elsősorban a számrendben sorakozó iratok válogatását érti: egy előre meghatározott hányados szerint választjuk ki az iratokat (pl. minden századikat). Ettől eltérő a tisztán véletlenszerű selejtezés, ami csak látszólag egyszerű, mert pszichológiai vizsgáilatok kimutatták, hogy tudat alatt gyakori a rendszerre való törekvés: a számok arányos széthúzása, a dossziék különböző színe és formája is egyensúly kialakítására ösztönözhet stb. A szerző tanácsa: állapítsuk meg előre a véletlenül kiválasztott számokat és ehhez következetesen ragaszkodjunk. A fenti selejtezéseket természetesen lehet egy anyagon bélül kombinálva is alkalmazni, így a hátrányok (többnyire kiküszöbölhetők. A jövendő történész elemzését megkönnyítheti, ha a kiválasztást blokkok szerint végezzük, azaz a kiválasztott minta körüli iratokat is kiemeljük, így őrizvén meg a közvetlen környezetet. Érdekes megoldást alkalmazott az egyik megyei levéltár, amely az adóbevallásokat mintavétel szerint selejtezte, kivéve azokat az éveket, amikor népességösszeírás volt, ezeknél ugyanis teljes egészében megőrizte a bevallásokat. A selejtezési mód kiválasztásával a levéltáros meghatározza a jövő történészének a kutatómódszerét is. A minősítő selejtezés eredményeképpen megmaradt iratok lehetővé teszik, hogy a kutató jelenségek földrajzi és kronológiai változatosságát elemezze, de a „különleges" túl nagy súlyt kaphat. Az egyéb jellegű szelektív selejtezésnél viszont extrapolálásra kényszerül a kutató, aminek a kockázatáról már volt szó. Az is nyilvánvaló, hogy a kockázat annál nagyobb, minél kisebb a megőrzött hányad. A tanulmány második részében a szerző konkrét példákon keresztül mutatja be azokat a buktatókat, amelyek még a legnyilvánvalóbb megoldásoknál is előfordulhatnak, ad nagyon hasznos és érdekes tanácsokat különösen a szisztematikus selejtezések végzéséhez. A Francia Levéltárosok Szövetségének 1983-ban Angerban tartott közgyűlésén a központi téma a számítógépek alkalmazása a levéltári területen volt. Az igen heves vitákat kiváltó találkozót követően (az egyik fölszólaló megfogalmazása szerint a levéltárak választhatnak: „informatika vagy halál") föl64