Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Erdmann Gyula: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Oltvai Ferenccel / 58–62. o.

így két beosztottammal együtt mentesültünk a segédhivatali teendők alól. Javaslatomra Gerőné kivitte, hogy a megszűnő Csanád megye levéltárát is Szegedre szállították Mákóról. 1950-ben így kb. 3300 ifm. anyaga volt a szegedi levéltárnak, melyet a volt Párizsi Áruházban, pincékben, a börtön egyes helyiségeiben sikerült elhelyezni, de szert tettünk raktárra illegális helyfoglalással is. Válogatni nemigen (lehetett a munkában; az anyagbeszerzéstől a cipekedésig mindent végeztem. — Milyen emlékeket őrzöl az államosítás időszakából, ül. az „ötvenes évek"-ből? A centralizáció jót tett a szakmai munkának, egységesítette azt (v. ö. alapleltár-készítés, fond jegyzékszerkesztés, rendezési munkák normatívái stb.). Megindult az iratbegyűjtés községekből, vállalatoktól. Anyagi téren azonban határozott volt a visszaesés. A város korábban sokat segített (s baráti alapon segített később is), 1950 után a minisztérium lényegében pénztelen volt. A selejtiratok nem használt oldalaira írtunk, spárgára sem futotta. Egyébként a legkisebb tételt is Budapesten utalványozták ... A Levéltárak Országos Központjától a levéltárigazgatók ugyanúgy tartottak, mint akkor bárki más a felettes hatóságoktól. Az ellenőrzések híre elegendő volt ahhoz, hogy liideg borogatást tegyek a fejemre... Évente 3—4 igazgatói értekezlet volt, melyeken utasítások és kijelentések hangzottak el; hozzászólni lehetett, az ellenvéleményt nem volt ajánlatos nyilvánítani. Komoróczy György volt az egyetlen, aki időnként dEent 'is mondott; kegyvesztett is volt, annak minden terhével. — Érzékelhető volt és mennyiben a változás 1956 után? A légkör javult a 60-^as évek elejére, a munkakörülmények lényegében alig. Továbbra is mindenesek voltunk, ha az altiszt nem tudott bejönni, én fűtöttem be, vagy mentem kézbesíteni. — Éveken át elláttam a területi szakfelügyelői tisztet, felügyeletem ladá tartozott a kecskeméti, szentesi és gyulai levéltár. Oktattam a szegedi egyetemen, oklevélolvasást, majd nyelvszakosoknak magyar történelmet adtam elő. — Szívesen emlékszem a 60-as évekbeli bizottsági munkákra. A rendezési-selejtezési bizottságban foglalkoztattak Bakács István vezetése alatt; én készítettem elő a községek iratainak rendezéséről az utasítást, amelyet széles körű vita után véglegesítettek. — Legjelentősebb sikerélményeid? Nagyon örültem a Csanád megyei telepes községek XIX. sz. első felébeni igazgatásával foglalkozó tanulmányom megjelenésének és hasonlóképpen a Szeged múltja írott emlékekben (1222—1945) c. forráskiadványomnak. Nagy kő esett le nemrégen is szívemről, amikor is Barta Lászlóval befejeztük Csongrád megye történeti olvasókönyvének a török utáni időktől 1849-ig terjedő kötetét. — Hogyan telnek nyugdíjas napjaid? Senkivel sem cserélnék .. . Ma is azt csinálom, kötetlenül, amit szeretek. Minden délelőttömet a levéltárban töltöm, dolgozok, kutatok. Nagy tervem is van: Szeretném feldolgozni a csanádi püspök gazdasági levéltárának anyagát, visszatérve a pályakezdet témájához: Makóhoz ós az uradalomtörténethez. Evvel még tartozom szülőföldemnek és Domanovszky Sándor emlékének is. — Elnökségi tagja vagyok a Hazafias Népfront városi bizottságának, titkára 61