Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Erdmann Gyula: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Oltvai Ferenccel / 58–62. o.

Arcok a magyar levéltárakból Beszélgetés Oltvai Ferenccel Oltvai Ferenc, a Csongrád Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója Ránézésre alig hihető, hogy már 75, születésnapját ünnepeltük. Pirospozsgás, életvidám, emberszerető. Látszik, hogy nemcsak szellemét foglalkoztatja ma is rendszeresen, hanem precízen betartott napirendjében az úszás és evezés is helyet kap. — Elevenítsd fel, kérlek, gyermekkorodat, családi környezetedet. 1910-ben születtem Mezőkovácsházán. Apám — még Olexik néven, mint szlovák gyolcskereskedő jött le Árvából Csanádba, a XIX. sz. végén. Az elemi iskolából az igazságosan kapott, de hatalmas pofonokra emlékezem leginkább. Nagybátyám ösztönzésére kerültem a makói gimnáziumba. Neki jó barátja volt Erdei Sándor és Erdei Ferenc — aki egyébként osztálytársain volt — is tisztelte. Soha rosszabb tanárai ne legyenek az ifjúságnak, mint nekem voltak: Eperjessy Kálmán és Galamb Ödön történészek, Tettamanti Béla, a későbbi egyetemi tanár. A tanári kar egységben és teljes összhangban dolgozott, jó vezetéssel. Kemény időszak volt ez a nyolc év: a sok memoriter, képletek besulykolása bizony próbára tette a diáikot, de egyben edzette is a memóriát. Szorgalmas, de közepes eredményű diákja voltam a gimnáziumnak. Nyaranta is tanultam, főleg nyelveket: németet és latint. — Hogyan emlékezel egyetemi éveidre? 1929-ben kerültem a pesti egyetemre, történelem-angol-földrajz szakosként. Ugyancsak kapaszkodnom kellett, ha az Eötvös kollégistákkal állni akartam a versenyt: szaporodtak a jeles osztályzataim a középiskolához képest. Nagy szerencsémre már I. évesként Domanovszky Sándor szeminaristája lettem, olyanok társaságában, mint Komjáthy Miklós, Komoróczy György, Borzsák István, Sinkovios István és Welmann Imre. Domanovszky végig a mentorom volt, uradalomtörténeti szemináriumai életre szóló útravalóval halmoztak el. Embersége is példa volt. Sohasem hiányoztunk Szentpétery Imre oklevélolvasási óráiról, bár reggel 7-kor kezdte ezeket. Egy-egy félévben 10—15 oklevelet olvastunk-elemeztünk apróra, s Szentpétery sohasem fogyott ki az ismeretekből. Csendes, de igen nagy tudású volt Hajnal István; lebilincselők voltak kötetlen beszélgetés jellegű művelődéstörténeti órái. Cholnoky Jenő földraj zprofeszortól örökül kaptam szülőföldem, a Tisza—Maros folyók és völgyek alapos ismeretét, a múltjuk iránti érdeklődést. Mályusz Elemér órái kemények voltak: hol Sándor Lipót nádor iratait, hol a Nádasdy család XVI. sz.-d okleveleit olvastuk nála. Szigorú volt, igényes és következetes. Ha időm 58