Levéltári Szemle, 37. (1987)
Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - HÍREK - Szántó Ferenc: Fővárosi levéltárigazgatók szófiai értekezlete / 107–108. o.
Fővárosi levéltárigazgatók szófiai értekezlete 1987. szeptember 14—18. között Szófiában tanácskoztak a szocialista országok fővárosai levéltárainak igazgatói. Az értekezlet célja volt: kölcsönösen megismerni az érintett levéltárak szakmai, tudományos és közművelődési tevékenységét, a közös érdeklődésre számot tartó tapasztalatokat és a megoldásra váró feladatokat. A fővárosi levéltárak vezetői első ízben találkoztak egymással ilyen célból és ilyen fórumon. A tanácskozásán tíz ország (Bulgária, Csehszlovákia, Kambodzsa, Kuba, Laosz, Lengyelország, Magyarország, NDK, Románia és Szovjetunió) tizenöt levéltárának (Csehszlovákiából a prágai és pozsonyi, Szovjetunióból a moszkvai, kijevi és minszki levéltárak) vezetői, illetve képviselői vettek részt. Okkal vetődhet fel a kérdés: mi tette szükségessé a szófiai értekezlet öszszehívását? A választ legpontosabban a tanácskozás tartalmi munkája alapján adhatjuk meg. A 80-as évtized közepére a fővárosi levéltárak szervezeti kereteinek kialakítása és az Európán kívüli szocialista országok levéltárügye olyan szakaszba ért, amikor ezen intézmények vezetői az ismerkedésen túl már érdemi eszmecserét is folytathattak közérdekű levéltári szakmai és igazgatási kérdésekről. Az elmúlt években végbement társadalmi, gazdasági változások, a felgyorsult műszaki, technikai fejlődés nem hagyta érintetlenül a levéltárügyet sem. Az elmúlt évszázadok történeti iratainak biztonságos megóvása mellett ma már szinte minden fővárosi levéltárban égető gondként jelentkezik a szocialista időszak történeti értékű iratanyagának ugrásszerű mennyiségi megnövekedése. Ennek ténye a legtöbb fővárosi levéltárban hasonló módon veti fel egyrészt a modern, biztonságos raktározás és iratgyűjtő munka szakszerű megszervezésének igényét, másrészt az egyes levéltárak üzemeltetése, kutató- és ügyfélszolgálati tevékenysége, illetőleg az iratvédelmi munka szempontjából oly fontos műszaki, tudományos eredmények, korszerű technikai berendezések alkalmazásának szükségességét. Az utóbbi másfél évtizedben érezhetően megnőtt a fővárosi levéltárak közművelődési szerepe, aktívabb lett a történeti évfordulók megünneplésével kapcsolatos tevékenysége. Erre vonatkozóan e tanácskozás résztvevői most éppen a 750 éves Berlin ünnepségei kapcsán hallhattak kimerítő előadást. De általánosabb érvénnyel is elmondható: az elmúlt években szélesebb körben vált érezhetőbbé a levéltárak sajátos közművelődési, tudományos tevékenysége, ténylegesen nőtt e levéltárak társadalmi szerepe, a tudatformálásban játszott felelőssége. Valamennyi szocialista ország fővárosának vezetői igénylik és elvárják, hogy a levéltárak — a maguk sajátos módján — tevékeny szerepet játszanak a főváros közművelődési, oktatási feladatainak megoldásában, a tanácsi, vállalati ügyiratkezeléssel, a korszerű irattári munka szervezésével kapcsolatos szakmai kérdések megválaszolásában, általában minden olyan területen, ahol a levéltári dokumentumok felhasználásának szerepe lehet. A tanácskozás bizonyította: a levéltárosok láthatóan érzik a rájuk háruló felelősség súlyát és az érdekeltekkel együttműködve igyekeznek is eleget tenni ezeknek az elvárásoknak. Maguk a levéltárigazgatók is ennek szellemében folytattak beható eszmecserét. Az értekezlet keretében elhangzott 15 referátum és a hozzájuk kapcsolódó vita alapján a résztvevők pontos képet alkothattak az egyes levéltárak szervezeti tagolódásáról, az ország levéltári intézményhálózatában elfoglalt helyéről, feon107
