Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - MÉRLEG - Szekeres József: Az Országos Vízügyi Levéltár. Fond- és állagjegyzék. Bp., 1986. / 89–91. o.

egy tematikus leltárként — a nemzetközi levéltártudomány egyik elismert mű­velője, Johannes Papritz meghatározásával „Pertinenz Vérzeichnisse", vagy „Auswahl Vérzeichnisse" (Arohivwissénschaft. Bánd IV, Marburg, 1976. 276— 290. p.) műfaji kategóriához sorolható segédletként— egy meghatározott té­makörben, jelen esetben a vízgazdálkodás vonatkozásában, egy adott ország — a mai Magyarország — általános levéltáraiban található forrásanyagot szám­ba vegye és legfontosabb ismérveit felsorolja. Magyarországon mind ez ideig az egy témára több levéltárban gyűjtött források publikációjának gyakorlata ismert, (Vö. Budapest Főváros Levéltára „Források Budapest múltjából" c. sorozat eddig megjelent 9 kötete). A nem­zetközi levéltári publikációk között a több levéltár anyagát számba vevő te­matikus segédletek gyakoriak, hasonló jellegű levéltárismertetők között em­líthető a Nemzetközi Levéltári Tanács által megindított „Quellenführer zur Ge­schichte der Nationen" sorozat. Ennek egyik kötete (3. sorozat, 6. kötet) a „Quel­lén zur Geschichte Nordafrikas, Asiens, und Ozeaniens in der. Bundesrepublik Deutschland" címet viseli s a közelmúltban jelent meg. (K. G. Saur, München, London, Paris, New York, 1984. 386 p.) Ismert ez a speciális levéltárismertetési segédlet a Német Demokratikus Köztársaság levéltáraiban is. Itt főként a német munkásmozgalom történetére és vezetőinek életére, legújabban a reformáció 400 éves jubileumára készültek az NDK összes levéltárainak anyagát alapul vevő tematikus levéltárismertetők. (Archivwesen der DDR. Theorie und Pra­xis. Botho Brachmann. Berlin, 1984. 377—378. p.) A kötet felépítésének módja megfelel a levéltártudomány által kialakított korszerű repertórium-modell követelményeinek. A vízgazdálkodási és vízügyi igazgatás rövid történetét nyújtó jól megírt fejezet gyakorlatilag a fondképző szervek hivataltörténetének felel meg. Megtalálható a tárgykörre vonatkozó válogatott bibliográfia is. Ezt követi az Országos Vízügyi Levéltár létrejötté­nek és az iratok fondszerkezeti felépítésének ismertetése. Megjegyezzük, hogy a fondok kialakítása megfelel a magyar levéltárakban követett fondképzési rendszernek. A fondismertetést válogatott könyvészeti adatok felsorolása és az Országos Vízügyi Levéltár gyűjtőköri szerv jegyzéke zárja. A fondjegyzékből megtudhatjuk, hogy az intézmény 299 fondót őriz és további 14 levéltárban van még vízügyi provenienciájú vagy tematikájú irat­együttes — hasonló csoportosításban, mint a vízügyi levéltárban. A fejezet vé­gén levő összesítésből kitűnik, hogy — a nem teljesnek tekinthető számbavé­telezés szerint — az egyéb levéltárakban 191 fondban csaknem 700 ifm terje­delmű a primer jellegű vízügyi forrásanyag. Hasznosan egészíti ki a fondjegy­zékeket az összevont alfabetikus mutató. A recenzens feladata a pozitívumok mellett az észlelt hiányosságok felem­lítése is. Elsőként a hiányzó 7 levéltár problémája említhető meg. Alig hihető, hogy ne lenné vízügyi vonatkozású anyag 6 megyei és 1 országos jellegű levél­tárban, nem beszélve most itt az egyéb szaklevéltárak anyagairól. (Pl. a MÁV­levéltárban.) A felmérésből kihagyott iratőrző helyek kérdésére a szerzőknek legalább egy bekezdés erejéig ki kellett volna térniük. Nem pontosak az általános levéltárakban őrzött fondok címiratai. így pél­dául nem tűnik ki, hogy 1848-ban a Vízszabályozási Műszáki Osztály, vagy 1919-ben a Vízgazdálkodási Osztály mely hivatal részlege volt. Az sem vilá­gos, hogy az egyes fondcsoportokon belül milyen elv alapján végezték el a be­sorolásokat. Például az államosítás előtti központi szervek jegyzéke esetében sem az időrend, sem a hivatali hierarchia, sem a betűrend szempontjainak érvényesítése inem figyelhető meg. Felvethető továbbá a kötettel szemben az a követelmény is, ha a szerzők a mű céljának a felhasználók jobb informálását tekintették^ akkor a csaknem 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom