Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos: Levéltárosi benyomások Észak-Amerikában / 81–86. o.

példányokat csak arra használják, amire rendeltettek. Más kérdés, hogy a költségek — nemcsak a készítés, hanem a tárolás miatt is — jócskán emelkednek, és ezért csak kevés levéltár engedhet meg magának ilyen luxust. Mikroformaként 105 mm-es tekercs filmet használnak. A kidolgozás után a tekercseket fölvágják és az egyes térképek filmjeit (immár síkfilmjeit) különkülön borítékokban őrzik. A 105 mm-es film sokáig vitatott forma volt, sok levéltár most is a 35 mm-es filmet tartja a legalkalmasabbnak a nagyméretű iratok, térképek és tervek filmezésére. A kanadaiak érvei azonban meggyőzőek: a kilencszer nagyobb képmező következtében sokkal gyengébb kicsinyítést kell alkalmazni, ami jobb képminőséget eredményez, másrészt lehetővé teszi, hogy még az 1 m

2-nél nagyobb dokumentumokat is egy képen rögzítsék, ami a kezelés, feldolgozás és a kutatás szempontjából hallatlan előny (ugyanezt az iratot 35 mm-es filmen csak tíznél több részletben, átfedésekkel lehetne fényképezni). Persze nem hallgathatjuk el a hátrányokat sem: a felszerelés, a nyersanyag és a tárolás sokkal drágább, mint a 35 mm-es filmnél. A klasszikus, azaz az ezüstsós mikrofilm elavultságát már sokszor sokan és sok helyen hirdették, a valóságban azonban a trónfosztás nem következett be. Legalábbis olyan területeken nem, ahol jó minőségű, viszonylag olcsó és tartós mikroformára van szükség. Most azonban a mégoly konzervatív levéltáros szakemberek is kénytelenek elismerni, hogy az optikai lemezzel (optical disk) olyan új hordozó jelent meg, ami még a legszigorúbb követelményeket támasztó levéltári biztonsági fümezésnél is kiszoríthatja az ezüstsós mikrofilmet a nem is olyan távoli jövőben. A világon több levéltár (pl. az angol Public Record Office) is folytat kísérleteket az optikai lemezekkel, a legelőrébb azonban elismerten a kanadai Public Archives tart. Erről hallottunk •— a Reprográfiai Bizottság tagjai — egy igen érdekes előadást a kísérleteket vezető szakembertől. A kanadaiak által használt optikai lemez átmérője 30,5 cm (12 hüvelyk), felszíne tellurfémmel van bevonva. Egy szerkezet a „fényképezendő" iratot letapogatja, az információt digitális jelekké alakítja, majd a jeleket egy erős „író" lézersugárral a lemez felszínébe égetik. A lemez felszínén keletkezett hólyagok vagy lyukak megszakítják, áll. eltérítik az olvasó lézersugarat, ezáltal reprodukálják a kódolt információt, amit újabb lépésben ismét képpé alakítanak. Az információk, azaz a képek nem törölhetők. Egy lemezen összesen 25— 45 000 oldalnyi kép rögzíthető. 1982-ben már volt alkalmam látni egy hasonló képlemezt, ami a holland Philips művek produktuma volt. Bár a technika már akkor is lenyűgöző volt, még egyöntetű volt a Reprográfiai Bizottság véleménye: mind a rövid élettartam, mind a rossz képminőség miatt ez még nem helyettesítheti a mikrofilmet. Az elmúlt 4 évben szédületes fejlődés történt ezen a területen: a feloldóképességet (azaz, hogy a fűmen milyen kis vonalakat, pontokat lehet még megkülönböztetni) sikerült 3-ról 80 vonal/mm értékre javítani (a levéltári követelmény kameranegatívoknál általában 100 vonal/mm), az élettartam ugyan továbbra is igen rövid, kb. 10 év, ezt a hátrányt azonban nagymértékben enyhíti az a ténj^, hogy az optikai lemez olcsón és gyorsan másolható, és az új reprodukció minősége a digitális technika következtében tökéletesen azonos a lemásolt lemezével. Természetesen még egy sor hátrányt ki kell küszöbölni. Az egyik legnagyobb akadály az az, hogy túlságosan drága a felszerelés: mintegy 10—20-szor többe kerül, mint egy hasonló kapacitású mikrofilmes gépsor. Nagy hátrány az is, hogy az input, tehát az iratok „felvételezése" lassúbb, mint a mikrofilmeknél. Viszont az előnyök már most is imponálóak: egy lemezen annyi kép tárolható, mint 12—16 db 16 mm-es vagy 20—30 db 35 mm-es mikrofilmen. Egy adott kép visszakeresése pedig átlag 4 másodpercig tart, ami csak töredéke a leggyorsabb automatizált mikrofilmes visszakereső rendszer segítségével elérhető időnek.