Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Farkas Gábor: Arcok a magyar levéltárakból: négyszemközt Sashegyi Oszkárral / 65–73. o.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 350 éves jubileumára készítettem el az egyetem történetét az önkényuralom korában. Röviddel nyugdíjba vonulásom után megbízást kaptam a Szépirodalmi Kiadótól, hogy egy 3 kötetes Széchenyi-válogatáshoz rendezzem sajtó alá döblingi munkáinak legfontosabbjait. Ezek között van a Blick, amit magyarra kellett lefordítanom, a döblingi napló, amelynek szövegét az eredeti kézirat alapján korrigáltam és részben újrafordítottam, s végül az Önismeret, beleértve a mű Károlyi Árpád által „Nagy magyar szatírá"-nak elkeresztelt nagyobbik részét is. Ennek az utóbbi, legterjedelmesebb munkájának jegyzetelésén dolgoztam, amikor az elmúlt év tavaszán hirtelen súlyosan megbetegedtem. Melyek a további terveid? Legalább munkában levő témáimat szeretném befejezni. Mindenekelőtt a teljes önismeret gondozását, ami a magyar tudomány és könyvkiadás nagy adóssága, majd az abszolutizmus kori levéltár repertóriumának második kötetét. Szeretném, ha erre telnék még az erőmből. Még egy kérdésre kérem válaszod. 32 évet dolgoztál az Országos Levéltárban szinte mindvégig kiemelt pozícióban. Elégedett vagy-e ezzel az életúttal, vagy tudtál volna többet is tenni a pályán? Ha sikerül is még befejeznem az előbb említett munkákat, életművein akkor is bizonyos mértékig töredékes marad. A kultúrtörténet területén nem írhattam meg a magyarországi könyveenzúra történetét 1848-ig, amit fiatalon elterveztem. A közigazgatástörténet területén nem készítettem el azt a monográfiát, amely teljes, hiteles képet adott volna az önkényuralmi rendszer államának történetéről és annak teljes problematikájáról. Amiket eddig e téren publikáltam, csak sommás vázlatok. Sokat foglalkoztam az OL történetével, az OL dolgozóinak történetéről néhány cikkem jelent meg a Levéltári Közleményekben, Csánki Dezsőről egy visszaemlékezésem a Békési Életben. Mindezek azonban csak előtanulmányok voltak a Levéltár dolgozóinak százéves történetéhez, amit lényegében elkészítettem ugyan, véglegesen azonban még nem adtam ki a kezemből. Mindezek ellenére elégedett vagyok. Szerencsésnek érzem magam, mert olyan korban éltem, amikor minden területen lehetett nagyot alkotni. Az OL vezetése egy nagy levéltár tudományos feltárásának hatalmas munkáját bízta rám, ami csak egyszer adódik egy levéltár életében s amit nagyrészt végre is hajtottam. Ez az a munkám, amit valóban maradandónak érzek s aminek az utókor bizonyára sokáig hasznát fogja látni. Ennek alapján talán én is elmondhatom: non omnis moriar. Kedves Oszkár, köszönöm a gazdag életűiről adott emlékeidet, további eredményes munkát és jó egészséget kívánok. Farkas Gábor