Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Dobos Gyula: Az Állami Gazdaságok Igazgatóságának iratai a Tolna Megyei Levéltárban / 51–64. o.

Az Állami Gazdaságok Igazgatóságának iratai a Tolna Megyei Levéltárban Állami mezőgazdasági üzemek működése, irányítása 1945 után Az 1945-ös földreform-rendelet

1 az állami — tehát kiosztható — földalapba sorolta az elkobzott, kisajátított magánbirtok mellett a már korábban is államkincstár tulajdonát képező földbirtokokat is. A földosztás során a régi állami mezőgazdasági birtokállomány 70%-át, elsősorban a legjobb minőségűeket, kiosztották és csak 21 000 kh maradt továbbra is az állam tulajdonában.

2 Ugyanekkor a kormányzat részéről a felosztással ellentétes törekvés is megfigyelhető. E oél az új üzemi struktúra termelési érdekeit szolgáló állami gazdasági rendszer kialakítása volt. A földbirtokreform 1947. évi részletező kimutatásából kitűnik, hogy az állam minta-, kísérleti és tangazdaságok részére 51 079 kh-t biztosított. Ez mindössze a juttatott területek 0,9%-át tette ki.

3 A mezőgazdasági üzemi viszonyok telsen átalakultak, meghatározóvá a családi munkaerőre épülő paraszti gazdaságok váltak, az állami gazdaságok területe a háború előtti nagyságot sem érte el. Ahhoz, hogy az állami üzemek feladatukat az országos várakozásoknak megfelelően teljesíteni tudják, az 1946-os becslés szerint, közel 400 000 kh földön kellett volna gazdálkodniuk/

1 Mi volt ez az elvárás? Egyrészt a minta-, tan- és kísérleti gazdaságoknak felszereléssel, tenyészállattal, vetőmaggal kellett volna segíteni az új birtokos parasztságot, másrészt — a magán- és állami vállalatok hagyományos feladatának megfelelően — folytatniuk kellett a vetőmagvak nemesítését és a fajtiszta, szaporítás céljaira megfelelő állatállomány tenyésztését.

5 1949 júliusában 99 magyar állami mezőgazdasági birtok összterülete 70 932 kh volt, de az átlagos üzemnagyság nem érte el a 720 kh-at. Ez a területnagyság nem felelt meg a kívánalmaknak. Ráadásul a birtokok szántóföldi területének átlaga csak 439 hold volt. Ekkora szántóterületen az állami gazdaságok a magyar mezőgazdaság nemesített vetőmagszükségletének csak töredékét tudták biztosítani. A Gazdasági Főtanács javaslatára a kormány 1947-ben elrendelte az állami mezőgazdasági ingatlanok egységes kezelését.

6 Ezt követően a földművelésügyi miniszter rendeleti úton létrehozta az Állami Gazdaságok Főigazgatóságát. Az irányítás középső lépcsőjét a 8 jószágigazgatóság (bábolnai, budapesti, egri, mezőhegyesi, nyíregyházi, pécsi, soproni és székesfehérvári) jelentette. Egy jószágigazgatósághoz általában 10—18 gazdaság (intézőség) tartozott.

7 A székesfehérvári igazgatóság területén 10 gazdaság működött 10 217 kh földön. A gazdaságok Fejér, Tolna, Somogy és Veszprém megyében helyezkedtek el. Földterületük nagysága meghaladta az országos átlagot (1021 kh), de ennek csak 45,8%-a volt szántó, míg 37,1%-át halastó, vízmeder és terméketlen nádas tette ki. 51