Levéltári Szemle, 37. (1987)
Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Ö. Kovács József: A kecskeméti zsidók polgárosodása, 1790–1848 / 30–43. o.
circulusban menni szabad ne légyen. És így ezáltal is a vevőket kevesítvén, a gyapjút magok tetszése szerént a lakosoktul megvehessek. Amely zsidó pedig az összvecimborálkodásnak csak egy punctumát is meg nem tartaná, vagy által hágná, annak nevét rnint infamisét zsinagógájukban a fekete táblára felírják, és az egész életébe(n) infamis marad. Így cselekszenek pedig ezen fővebb kereskedők az apróbb rongyos zsidókkal is, akik(ne)k a maguk planumainak végben vitelire és megtartására, ugyanazon büntetés alatt instructiókat adnak, kik is még jó eleve a falukon és mezővárosokon a gyapjúnak olcsósága felől ez vagy amaz csalárd hírt elterjesszék és elhitessék, hogy így mindenkor, mikor a ínyírás ideje eljővén, a fővebb factorok a vételre lejönnek, akkor már a rongyosok által imbuálva és elhitetve lévén a lakosok..." A kemény tél, a drága takarmány és a gyapjúnak a zsidók kezébe való „csúszása" 'miatt Kecskemét és Nagykőrös tanácsa az adósságokat nem tudta kifizetni. 39 E sokasodó gazdasági gondok — keveredve vallási ellenérzésekkel is — orvoslása miatt írtak a Kancelláriának. Az általuk rögzített látlelet minden bizonnyal országos viszonylatban érvényes volt és ugyanakkor kifejezte a defenzívába szorult városi elemek állásfoglalását is a zsidók kereskedelmi tevékenységéről. A védekező, rendi jellegű intézkedések kevés vagy semmilyen sikert sem könyvelhettek el, hiszen térségünkben is egyre erősödő formában és súlyban érvényesült a zsidók tőkeereje. Noha korántsem általánosítható kutatási eredmények alapján, de mindenképpen foglalkoznunk kell a vagyoni állapot és a tőkefelhalmozás — igazán még országosan sem tisztázott •—• arányaival. 40 A kecskeméti zsidók tőkeerejét sem ismerjük a kívánatos pontossággal, csupán szórványos, vagy bizonyos időszakokban sűrűbb adataink sorjáztatására vállalkozhatunk, remélve, hogy így némileg érzékelhetőbbé válik a tőkefelhalmozás mértéke is. Mindezek megismerése alapot nyújt a zsidóság belső társadalmi tagozódásának, megosztottságának bemutatásához is. Ugyanakkor, ha az eddigi tanulságokat szemügyre vesszük, akkor már most rávilágíthatunk a kereskedelmi tőkefelhalmozódás mindinkább szélesedő és mélyülő forrásaira. Melyek voltak ezek a kecskeméti zsidóság esetében? Egész korszakunkban szembeötlő és fő pénzgyarapítási bázist jeléntett i(igaz, olykor csak időleges jellegű lehetőségeket) a termények és más nyerstermékek (bőr) spekulációs célú felvásárlása és alkalmi visszatartása a forgalomtól. A kereskedelmi manőverezés nélkülözhetetlen elemei, a felvásárlók, ügynökök vagyona is e spekulációk révén gyarapodhatott, így joggal sorolható e tevékenységforma a tőkefelhalmozás sorába. 41 Mint láttuk, a haszonvételek és az egyéb bérletek szintén növelték jó néhány zsidó jövedelmét. Meg kell említeni, a már bizonyos tőkeértéket feltételező pénzügyletek lebonyolítását is, mint általában elterjedt tőkeforrást. Nehéz határt húzni az egyes kereskedelmi vagyonértékek között, s azt is csak becslések alapján lehet megállapítani, vajon mennyi volt a kecskeméti zsidók tőkéje. Csupán hézagos adatokra, sejtelmekre támaszkodhatunk, amelyek azonban csak hellyel-közzel bizonyíthatók. Erős különbségtétellel, de viszonyíthatunk a pesti kereskedelmi össztőke nagyságához is, ami 1812-ben kb. 18 millió Ft volt, és az ismert, hogy ez az országosnak mintegy ötödrészét jelentette. 42 Ha figyelembe vesszük, hogy ekkortájt egy pesti nagykereskedő átlagos vagyonának értéke 500 ezer Ft volt, akkor feltételezhető, hogy a kecskeméti zsidók közül kevesen, például a Hellsinger-Jtestvérek közelíthették meg az említett tőkeértéket. Különböző időszakokban, imás értéknél húzható meg a kis- és nagykereskedők közötti határvonal, arról nem is szólva, hogy azonos időszakban is nehéz eldönteni a határérték nagyságát. Pesten a nagykereskedelmi jog elnyeréséinek alsó értéke legkevesebb 30 000 Ft volt. 43 A kecskeméti zsidók •y* a hivatalosnál jóval többen —, jó néhány tehetős tagja rendelkezhetett ek35