Levéltári Szemle, 37. (1987)
Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Gerics József: A középkori rendiség egyes terminusainak római és kánonjogi vonatkozásairól / 9–16. o.
' mont-nal kapcsolatos ítélet tartalmát hamarosan általánosabb — mondhatni törvényhozási úton alkotott — jogszabályba foglalták. Ez az 1271 februárjában Béziers-ben az ottani vicaria részére tartott gyűlésen történt. Ott volt a carcassonne-i választott érsek, 3 püspök, 8 apát és „sokan mások", jártasak „mind a két jogban". Az oklevél szerint a seneschall ,,az ő közös tanácsukra és . .. sok más hozzáértő személyére, akik részt vettek a béziers-i közgyűlésen, elhatározta, eldöntötte és kimondotta a syndicus-oknak a .mondott Clarusmons castrum-ban és minden más olyan castritm-ban és villában való kinevezéséről (de creatione sindicorum), amely a béziers-i vicaria területén a francia király joghatósága alatt van, ... hogy ezeket az universitas-őkat ne fosszák meg, amikor erre szükség van, a syndicus-ok alkalmazásával járó előnytől, de alkalmuk se legyen az állandó és egyetemes meghatalmazású' syn~ dicusok címén az uraikkal való szembehelyezkedésre (ne ipsis universitatibús cum opus fuerit syndicorum comoditas subtrahatur et ne occassione perpetuorum sindicorum et generalium eis detur matéria adversus dominos malignandi), s ha a mondott castrum-ok vagy villáik universitas-ai (universitates castrorum vei villarum) vagy valamelyikük az előbbiek ellen merészelne tenni, az urak, akik alá vannak vagy lesznek rendelve, részesítsék kellő büntetésben." Erre a statútumra a 14. században többször hivatkoztak királyi utasítások is, de olykor hibásan, mert a konzuli intézmény tilalmaként magyarázták.' A seneschall a clermont-iak és földesuruk perében olyan kérdést döntött el, amely a hivatkozások szerint sok földesúr és a tőlük függő közösség viszonyában vált ismételten vitássá. Érdekes, hogy választott bíróként Guido Fulcodius érsek minden ilyen eléje került ügyben a földesúr javára ítélt. 4 Az érsek fogott bírói döntései és a seneschallnak rajtuk alapuló ítélete, vamint a béziers-i gyűlés határozata egyaránt arról beszél, hogy az úri függésben levő castrum vagy villa universitas-a a perbeli képviselők bizonyos típusának, a syndicus generális et perpetuus-oknak a meghatalmazásával ura jogait csorbítja. Ez az utalás voltaképpen az egész feudális kori universitas-kérdés ugrópontjára vonatkozik és számos egyéb probléma tisztázását segíti elő. A hivatkozás a római jognak a középkorban egyik sokat idézett helye, a Digesta 3,4 alapján fejthető meg. Ez a titulus a bármely universitas ellen vagy által indított perben követendő eljárással foglalkozik. A középkorban a Digesta címeit néhány első szavuk alapján nevezték el és idézték. A 3. könyv tárgyalt 4. címe volt — első szavai után — a Quod cuiuscunque universitatis. Ennek az universitas szónak itt egészen átfogó jelentése van és egyaránt vonatkozik a titulus különféle lex-eiben tárgyalt városokra, csoportokra, collegium-okra, societasokra és corpus-okra. A titulus universitas-a mindezeket felöleli. A cím I, lex-e szerint az olyan intézményeknek, amelyeknek „meg van engedve, hogy collegium, societas, vagy közülük bármilyen más elnevezésű testülete legyen, azoknak — az állam mintájára (ad exemplum reipublicae) — az a sajátosságuk, hogy közös vagyonuk (res communes), közös pénztáruk (arcam communem) és actoruk vagy syndicus-uk van, hogy ő tegye meg és vigye véghez mindazt, amit közösen kell megtenni és véghezvinni, mint az államban. (... per quem tanquam in republica quod communiter agi fierique oporteat, agatur fiat...)" Ez a lex tehát felsorolja „az állam mintájára" működő testületek három lényeges ismertetőjegyét. A következő lex (3, 4, 2) szintén a perbeli képviselet kapcsán ismét párhuzamba állítja az universitas-t és a respublica-t: „ha a munievpes vagy valamely universitas eljárás céljából képviselőt bíz meg (ad agendum det actorem), őt nem úgy kell tekinteni, mint több személy megbízottját, mert a respublica vagy universitas nevében jár el, nem egyedekében (pro republica vei universitate ... non pro singulis)". 11
