Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - HÍREK - Ress Imre: Modern Levéltári Napok '87 – Jugoszlávia / 90–92. o.

Modern Levéltári Napok '87 — Jugoszlávia A Maribori Területi Levéltár kezdeményezésére a Szlovén Levéltáros Egyesület és a Jugoszláviai Levéltári Egyesületek Szövetségének égisze alatt 1987. április 8—10. között a szlovéniai Radenciben kilencedik alkalommal rendeztek tanácskozást a modern technika levéltári alkalmazásának jugoszláviai és nemzetközi tapasztalatairól. Az 1987. évi rendezvény központi témájául a levéltárigazgatás egyik kevés figyelemre méltatott területét, a levéltári biztonság problémáját választották. Nyilvánvalóan a szokatlan kérdésfelvetés következménye, hogy néhány referátum az általánosság szintjén maradt, s nemegyszer a jogi és technikai levéltárvédelemmel összefüggő közismert levéltárosi kívánalmakat ismételte meg. A témaválasztás újdonságát szimbolizálta, hogy a vitaindító referátumot nem levéltári területen működő szakember, hanem az egyik maribori elektrotechnikai vállalat fejlesztőmérnöke tartotta. Dusán Grimic a levéltári épületek őrzését és belső biztonságát szavatoló elektrotechnikai rendszerek működését ismertette. Véleménye szerint a levéltári épületek biztonsági rendszerét az illetéktelen behatolás ellen akusztikai riasztóberendezések, ül. betörésgátló szenzorok, továbbá a tűzveszély elhárítására hő- és füstérzékelők alkalmazására célszerű alapozni. A fejlett infrastruktúrájú településeken ugyanis ezek az eszközök könnyűszerrel csatlakoztathatók azokhoz a rendőrségi és tűzoltósági elektronikus riasztóközpontokhoz, ahonnan középületek, pénzintézetek vagy más üzletházak felügyeletét és védelmét biztosítják. A levéltári épület és a környezet kölcsönhatásával elsősorban tűzvédelmi szempontból Jovan Pejin, Szerbia Levéltárának munkatársa foglalkozott. Különösen arra a körülményre hívta fel a figyelmet, hogy jogi szabályozás hiányában a levéltári intézményeknek gyakorlatilag nincs lehetőségük a közvetlen környezetükben működő tűzveszélyes üzemek vagy berendezések eltávolítására. Két előadás foglalkozott a levéltári anyag kutatói használatával összefüggő biztonsági kérdésekkel. Vera Trujic, a Vajdasági Levéltár főlevéltárosa a jugoszláviai levéltári kutatószolgálat ügyviteli és nyilvántartási rendszerét ismertette. Tapasztalatai alapján azt hangsúlyozta, hogy a levéltári anyag épsége és teljessége nem a kutatóteremben, hanem a fondképző- vagy jogutód intézmények ügyviteli célú kölcsönzésekor szenved károsodást. — Ken Hall, az angliai Lancashire grófság levéltárnoka általánosabb érvényű szempontokat vetett fel a kutatásra kerülő anyag biztonságának fokozására. A kutatási ügyvitelnek és nyilvántartásnak szerinte biztosítani kell mind az eltulajdonítás utólagos megállapításának, mind pedig a raktáron belüli elkallódás, a téves reponálás kizárásának lehetőségét. Erre szolgál a kutatás és visszahelyezés után a kérő-, ül. kísérlőlapoknak a kutató neve, Ül. a használt levéltári egység jelzete szerinti csoportosítása, amely a levéltárosnak mindig világos, naprakész áttekintést nyújt a levéltári anyag használatáról és a használat sorrendjéről. A modem biztonságtechnikai eszközök, mint pl. a figyelő videokamerák kutatótermi alkalmazásának célszerűségét az angliai tapasztalatok alapján egyértelműen megkérdőjelezte, mert a nagy költségráfordítás ellenére lényegében továbbra is a hagyományos kutatási nyilvántartások szavatolják elsődlegesen a levéltári anyag biztonságos kutatótermi forgalmát. Több előadás érintette a biztonságos irattári őrzés kérdését. Jusuf Oszmánt, Koszovó Levéltárának osztályvezetője a levéltári törvények előírta ideális ál90