Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - MÉRLEG - Gyarmati György: A tanácsrendszer első éveinek dokumentumai. Források Budapest történetéhez 1950–1954. Bp., 1985. / 75–78. o.

apadt, s nem hogy a „dolgozók", de — amint egy későbbi beszámoló megállapítja — az ülésekről mindinkább elmaradó tanácstagok is egyre érdektelenebbnek mutatkoztak „a tanács felé nőtt végrehajtó bizottság apparátusának" tevékenysége iránt. Az 1953 nyarán Nagy Imre által meghirdetett új kormányprogram, illetve a következő évben kidolgozott és elfogadott második tanácstörvény mindezekhez képest mind a tanácsok, mind a főváros lakossága számára kedvezőbb változtatással kecsegtetett. Ezek azonban hamarosan elenyésztek a legfelsőbb párt- és állami vezetés szintjén felerősödő koncepcionális és személyi harcok útvesztőiben. Mindezek alapján, 1954 végén a fővárosi tanács első öt évét értékelő, s egyben kötetzáró beszámoló feletti vitában jogosan, lakonikus tömörséggel és országos érvénnyel állapította meg Harrer Ferenc a neves jogtudós, s ekkor a legöregebb — 80 éves — városatya; „A tanácsoknak nehéz körülmények között kellett a rájuk háruló feladatokat elvégezniük, olyan kormányzati gazdaságpolitika keretében, amely a lakosság helyi és mindennapi személyi szükségletei kielégítését — tehát éppen a mi feladataink teljesítését — teljesen alárendelte és visszaszorította egy — mint most kitűnt — túlméretezett nehézipari tevékenység érdekében és egy olyan igazgatási rendszerben, amely a demokratikus centralizmus elvének követésével a centralizmust a demokratizmus rovására túlfeszítette és ezzel a mi ügyeinknek magunk által vitelét a gyámságig leszűkítette." Nem vehettünk számba minden olyan — egyébként érdemleges — témacsoportot, amelyről a kötet dokumentumai számot adnak. S ha most végezetül csak utalunk arra, hogy a főváros — elsődlegesen épp a frissen hozzácsatolt peremközségek, illetve városok következtében — nem maradt ki a termelőszövetkezetesítési kampány különböző fázisaiból sem, ezt azért is szükségesnek tartjuk megemlítem, mert az erről közzétett iratok révén a korabeli agrárszféra, a tagosítás, a begyűjtés, a kötelező földfelajánlás, a kuláklistagyártás világába is bepillanthatunk. Ezáltal viszont a kötet túl is nő „csak" várostörténeti értékén, mindaddig, amíg az ötvenes évek első felének feltárására nem állnak rendelkezésre az ország más részeiről legalább ehhez hasonló mélységig tudósító publikált források. E használhatóságot csak tovább emelik a dokumentumokat követő, a megelőző, IV. kötetnél sokkal bőségesebb és informatívabb tájékoztató-magyarázó jegyzetek. Mindezen értékek alapján is fontos e kiadvány második félkötetének mielőbbi megjelentetése, azon kiegészítő megjegyzéssel, hogy a jelenlegi „hivatali" dokumentumok mellett a források repertoárja a történelmet átélő polgár mindennapjairól ízelítőt adó anyagokkal is bővíthető lenne. Gyarmati György 78