Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A keresztényszocialista mozgalom Magyarországon az 1920-as évek első felében / 25–48. o.

ekkor évente a kormány és a püspöki kar egyetértésével mintegy 100 millióval járult hozzá a segélyezéshez. A keresztényszocialista mozgalom helyzete 1925-ben sem javult. Az 1925. évről szóló jelentést (IV/1. sz. dok.) 1926. március 18-án megküldték a hercegprímásnak es a püspöki karnak, de miután kiderült, hogy a beteg prímás helyett Szmrecsányi Lajos egri érsek elnököl majd a konferencián, 17-én neki is küldtek egy példányt. A jelentés a kudarc okát elsődlegesen a szociáldemokrácia ,.terrorjában", azaz a szervezett munkások ellenállásában és ellenagitációjában kereste, és ezzel mentette a kudarcot a püspökök előtt. De megfogalmazódtak a panaszok a keresztény társadalom, és áttételesen a katolikus egyház, a klérus közömbössége miatt is. Ez a jelentés már felpanaszolta, hogy a hatóságok is gátolták egyes szakmákban, főleg falun, a keresztényszocialista szervezkedést. A taglétszám tekintetében is elismerték a nagyarányú csökkenést, és az előző évben jelzett 115 000-rel szemben most már csak 85 779 tagot jelentettek. A csökkenés a valóságban ennél is nagyobb arányú volt. A pénztári jelentés is tanulságos. Az infláció miatt elértéktelenedő pénzben az évi bevétel elkerülte az egymilliárd koronát, ami most már szinte kizárólag adomány volt. Az is szembetűnő, hogy ebből az összegből annyi jutott a vezetők fizetésére, mint a tagok munkanélküli és betegsegélyezésére! A folytonos pénzkérést az egyébként sem túl bőkezű Csernoch hercegprímás is megelégelte. Érthetően olyan célokra adakozott csak szívesen, amiknek volt konkrét értelme és haszna. így amikor az 1926. tavaszi püspöki konferencia a keresztényszocialisták kérését és jelentését tárgyalta, már csak a lakonikus „tudomásul" után annyi szerepel, hogy a szövetség „biztosíttatik a püspöki kar készséges jóindulatáról", és nem az anyagi támogatásról!

15 Mint a prímás válaszleveléből (IV/2. sz. dok.) kitűnik, Csernoch csak azzal a feltétellel volt hajlandó további áldozatokra — most 15 millió koronára —, ha a prímási székhelyhez közeli bányavidéken a keresztényszocialisták aktívabban működnek. 1925-ben a keresztényszocialista mozgalom újabb kudarca volt, hogy az 1923-ban reorganizált önálló pártot ismét fel kellett adniuk. Haller Istvánnal az élen beléptek a kormánytámogató Keresztény Nemzeti Gazdasági Pártba. A tárgyalások 1925 őszén indultak, és 1925 decemberében a fúzió eredménveként megalakult a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, amely végleg eltemette az önálló keresztényszocialista aspirációkat.

16 Ezt a pártot már a katolikus főpapsággal összefogó nagybirtokos arisztokrácia — Zichy János és köre — uralták, és érzéketlen volt a szociális reformok iránt. Kormánytámogatásával a hatalomhoz idomulva kereste különérdekeinek érvényesítését. A fúzió előkészítése idején Ernszt Sándor a párt ügyét a püspöki kar elé vitte, ahol az 1925. október 14-i konferencián személyesen is megjelenhetett Itt előadta, hogy a régi néppártot a nagyjavadalmasok évi rendszeres nénzbeli segélyben részesítették. (Amit akkor Csernoch melegen támogatott.) 1919 után a kormánytámogató keresztény párt más forrásokból fedezni tudta kiadásait. Támogatja a kormányt, ezért anyagi segélyt remél onnan is, de mivel akciószabadságát is meg akarja őrizni, nem hagyatkozhat csak erre. Ezért kéri a püspöki kart, hogy a pártnak évi 100 000 aranykorona támogatást juttasson. A határozat szerint „a püspöki kar utasítja Ernszt Sándort, hogy kérelmét írásban is adja elő. Egyelőre a püspöki kar a pártnak támogatását a kívánt összeg erejéig méltányosnak tartja. Mivel az összeg a nagy javadalmasoknak jelen kongruahozzájárulásával egyenlő, minden javadalmasnak a kongruahozzáj árulás rá eső összegét kellene a pártnak megfizetnie."

17 A határozat nem volt végleges, hiszen feltételes módban fogalmazták. Mégis fontos tény, hogy a püspöki kar akkora összeggel vélte támogathatónak a rendszer és a kormány mögött álló keresztény pártot, amennyit kongruahozzájárulásként az alsópap-