Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - Bertényi Iván: Imaginárius heraldika a középkori Magyarországon / 15–21. o.

dul a Képes Krónikában a vörössel és ezüsttel hétszer vágott pajzs, s maga a fekete turulmadár is erősen problematikus, hogy egyáltalán megemlíthető-e „negatív" példának, hiszen „pozitív" szereplőknek kijáró összbenyomást kap azzal, hogy arany, ezüst (fehér) vagy vörös pajzson, zászlón jelenik meg. Ráadásul fekete a madárnak a természetben előforduló színe is. De arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a miniátor gondolkodásmódja szerint többek közt Attila turulos pajzsának a megfestésekor az uralkodó Anjou-ház elődjének (ha nőágon is, de), ősének az elképzelt címeréről volt szó, akit „pogány" volta ellenére sem illett túl sötéten festett címerrel beárnyékolni. Más alkalmakkor — főleg a vallásos tárgyú miniatúrákon, festményeken — a nemzetközi szimbólumrendszer érvényesülése inkább megfigyelhető: Krisztus több ízben is (leginkább fehér) zászlón (többnyire vörös) kereszttel szerepel. Sötét színű sárkánnyal ábrázolja a Krisztus keresztje alatt álló zsoldosok zászlaját Kolozsvári Tamás és (ha feltételezésünk nem csal), fekete skorpióval, illetve kosfejjel a zsidókat a vatikáni Missale miniátora, illetve MS mester. Feltűnő, hogy a keresztre feszítés jelenetének a megkomponálásánál többször is előfordulnak címeres jelvények. Mivel a középkorban gyakoriak voltak a misztériumjátékok, könnyen lehetséges, hogy az ezek részéről a festőket ért hatások egyben a címeres (jelvényes) zászlók megfestésére is inspiráltak, s így azt is elképzelhetőnek tartjuk (de nem bizonyíthatjuk), hogy e játékok résztvevői esetenként különböző jelvényű (címeres) zászlók alatt is felvonulhattak.

27 A vizsgált emlékekből elég nehéz következtetéseket levonni a miniátorok, festők heraldikai szaktudására, műveltségére vonatkozóan. Egyedül a Képes Krónikában találunk nagyobb számú (vélelmezhetően) egyazon személy által megkomponált, kitalált heraldikai emléket. Az újabb kutatás kétségbe vonta, hogy Hertul fia, Miklós lett volna e címertani szempontból is jól sikerült alkotás miniátora,

28 így nem tudhatjuk bizonyosan, kit dicsérnek a jól kitalált címerek, különösen Hunt beszélő (név-) címere, Olivér és Rátolt lovagok címerváltozatai (tört címerei). A XIV. század közepétől kezdve szinte folyamatos kronológiai sorba rakhatók az imaginárius heraldika emlékei hazánkban. Ez valószínűsíti, hogy a heraldika már bent volt a köztudatban: a címerek oly mértékben elterjedtekké váltak, hogy a művészek már a régmúlt idők szereplőit sem tudták elképzelni címeres pajzsok, zászlók nélkül. A heraldika bizonyosfokú elterjedtségének, népszerűségének a ténye csakúgy, mint a régebbi korok szereplői számára választott, kitalált címerek, címeres zászlók különböző címerképei egyaránt a kor művelődéstörténetébe, az uralkodó eszmék világának egy-egy részletébe engednek betekintést, s így joggal tarthatnak igényt nemcsak a heraldikusok, hanem a kultúrtörténet művelőinek az érdeklődésére is. JEGYZETEK 1 Michel Pastoureau: Introduction á l'héraldique imaginaire (Xlle—XVI

e siécle). — Revue Francaise d'Héraldique et de Sigillographie. XXXI. (1978) Nt 48. 19—21. p., Michel Pastoureau: Traité d'héraldique. Paris, Picard, 1979. 258—261. p. 2 Max Prinet: Armoiries familiales et armoiries de román au XV

e siécle — Románia, LVTII. (1932) 569—573. p. P. Adam-Even: Les usages héraldiques au milieu du Xlle siécle d'aprés le „Román de Troie" de Benőit de Sainte-Maure et la littérature contemporaine. — Archívum Heraldieum LXXV. (1963) 18—29. p., Jean-Bernard de Vaivre: Les armoiries de Regnier de Pot et de Palméde. — Cahier d'Héraldique II. (1975) 177—212. p., R. Dennys: The Heraldic Imagination. London, 1975., 42—52. és 87—195. p., Michel Pastoureau: Les armoiries de Tristan dans la littérature et Ficonographie médiévales. — Gwéchall, I. (1978) 9—32. p.. Michel Pastoureau: Armoiries et devises des chevaliers de la table ronde. Étude 20 f