Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Hargittai Emil: A Magyar Királyi Honvéd Főparancsnokság iratai, 1869–1918 / 60–69. o.

(Zágráb) honvéd kerület, amelynél hivatalos nyelvként a horvátot használták. Azokban az országrészekben viszont, ahol a csapatok legénységi állománya nemzetiségekből tevődött össze, a tisztnek ajánlatos volt ismernie az illető nyelvet. A honvédség az Osztrák—Magyar Monarchia haderejének szerves részét képezte, ezért a parancsnoki állománynak a német nyelvet is kötelezően kellett ismernie. A főparancsnokság személyi állománya a megalakuláskor a főparancsnokon kívül két törzstisztből (segédtiszt és segédtiszt-helyettes) és két főtisztből (parancsőrtisztek) állott. 1871-ben második segédtiszti és igazságügyi előadói (hadbírói), 1873-ban adlatusi, 1898-ban beosztott hadbírói, 1900-ban vezérkari főnöki, 1907-ben pedig beosztott tábornoki és második beosztott hadbírói hely* került rendszeresítésre. A felsoroltakon kívül 1878-tól az irodaigazgató, 1900-tól pedig a vezérkari főnök irányítása alatt változó számú (5—7 fő), többnyire helyi alkalmazású kezelő-, illetve vezérkari testületbeli és csapatállományú fogalmazó tiszt teljesített szolgálatot. A honvéd főparancsnokság tiszti létszámának jellemzőbb adatai: 1869-ben 5 fő, 1907-ben 24 fő, 1914-ben 23 fő, 1918-ban 16 fő. Ugyanezen években a parancsnoksághoz beosztott legénységi állomány a következő volt: 1869-ben 7 fő, 1907-ben 7 fő, 1914-ben 13 fő és 1918-ban 18 fő. A legénységi állományba a főszámvivő, az írnokok, a gépírók, a polgári hivatalszolgák, a tisztiszolgák és a lóápolók tartoztak. A szövegben található tiszti beosztások tartalma: — adlatus: a főparancsnok mellé, a szolgálati ügyek vezetésében való támogatásra, egy magasabb rendfokozatú tábornok volt segítőül beosztva, aki a főparancsnok távollétében teljes jogú helyettese volt. Hatáskörét a főparancsnok határozta meg; — beosztott tábornok: altábornagy, vagy vezérőrnagy rendfokozatú tábornok, aki főleg a katona állományú tisztek továbbképzésével, valamint a csapatiskolák ügyeivel foglalkozott; — vezérkari főnök: vezette a katonai osztályt, felelős volt az összes szolgálatkezelés egységes vezetéséért. Köteles volt a parancsnokságon belüli együttműködés érdekében kezdeményezőén fellépni és odahatni, hogy minden közeg az őt illető rendelkezésekről idejében tudomást szerezzen. Irányította az alárendeltségében levő fogalmazók (fő- és alantas tisztek) és az irodaigazgatóság munkáját. A beosztást vezérkari testületbeli törzstiszt látta el; — igazságügyi előadó: a főparancsnok segédközege volt a katonai (honvéd) büntető igazságszolgáltatás és az igazságügyi közigazgatási szolgálatot illető ügyekben. Irányította a beosztott hadbírók munkáját. Később a főparancsnok ügyészeként is működött. A beosztást tábornok, vagy törzstiszt hadbíró töltötte be; — irodaigazgató: vezette a főparancsnokság ügyvitelét intéző irodaigazgatóságot, felelős volt annak helyes ügymenetéért. A beosztásba általában helyi alkalmazású törzstiszt került; — segédtiszt: a parancsnok katona — közigazgatási segítője, általában törzstiszt volt; — parancsőrtiszt: a jelentőszolgálatot látta el. Rendszerint állománybeli főtiszt volt. A főparancsnokság szervezete a parancsnoki csoportra, továbbá katonai osztályra, igazságügyi előadói (hadbírói) csoportra és irodaigazgatóságra tagozódott. A parancsnokságra háruló ügyeket részben a katonai osztály, részben az igazságügyi előadó csoportja dolgozta fel. Az ügyvitelt az irodaigazgatóság látta el. A két feldolgozó rész egymást minden ügyben tájékoztatta. Az olyan igaz63