Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Havassy Péter: A magyar világi archontológiáról: historiográfiai és bibliográfiai áttekintés / 27–46. o.

gyait, országgyűlési követeit, s,a birtokos családoknál megemlít néhány alispánt.

19 Nem feledkezhetünk meg a Borovszky Samu és Sziklay János által szerkesztett „Magyarország vármegyéi és városai" című sorozat köteteiről sem, mivel ezek az egyes vármegyék történetét tárgyaló fejezetekben elénk tárják az addig megismert tisztségviselőket. A megyei főispánokra sok adatot tartalmaz — bár gyakran sajnos pontatlanokat — Somogyi Zsigmond 1902-ben megjelent „Magyarország főispánjainak története" című munkája is. A szerző tulajdonképpen csak kibővítette, itt-ott pontosította az 1889-ben napvilágot látott „Magyarország főispánjainak albuma" című művét.

20 A megyei archontológián •-kívül születtek e korszakban jelentős résztanulmányok is, amelyek csak egy-egy országos méltóság betöltőinek névsorával foglalkoztak. Megemlíthetjük pl. Pór Antalnak a királyi tárnokmesterekről és az erdélyi vajdákról írt dolgozatait.

21 Nagy érdeme, hogy felhívta a figyelmet eddig többnyire mellőzött tisztségviselők kilétének kutatására. Itt kell szót ejtenünk Fejérpataky László „A királyi kanczellária az Árpádok korában" című művéről,

22 melyben a tudós szerző nemcsak a hivatal történetét dolgozza fel példamutatóan, hanem új vonásokkal gazdagítja az elődök archontológiai munkásságát is. Így szinte először használja fel a diplomatika — ezen belül főleg az oklevélkritika — eredményeit a kancelláriai méltóságsor összeállításához. Űjdonság továbbá, hogy nemcsak a királyi, hanem az uralkodó család más tagjainak — királyné, ifjabb király, hercegek — kancelláriájában tevékenykedőkre is kitér, teljessé téve így a korabeli Magyarországon e téren működők körét. Először törekszik egy hivatal teljes személyzetének megállapítására, tehát a kancellár mellett beosztottak kilétének tisztázására is. Figyelemmel kíséri a tisztségviselők származását, röviden elemzi életútjukat ahol erre lehetősége nyílik. Fejérpataky László méltóságsorát tulajdonképpen kiegészíti Szentpétery Imre, aki a „Magyar oklevéltan" című munkájában összegyűjtötte a vegyesházbeli királyok alatt működő fő- és alkancellárokat.

23 Itt kell szót ejtenünk Szinnyei József munkásságáról, aki repertóriumában először gyűjtötte össze az archontológiai vonatkozású cikkeket a különböző folyóiratokból, évkönyvekből és naptárakból.'-"

1 Friss szemléletet, új módszert és közlési formát az archontológiai kutatás a múlt század végén fellépő Wertner Mórtól kapott, akit e segédtudomány nagy hatású képviselőjének, mesterének tarthatunk mind a mai napig. Archontológiai munkásságát az Árpád-kori Magyarország nádoraival kezdte, majd kutatását fokozatosan kiterjesztette más udvari tisztségviselőkre. Pór Antalhoz hasonlóan hangsúlyt helyez néhány eddig szinte teljesen mellőzött méltóság — pl. bánok — sorozatának megállapítására. 1906—1907-ben jelent meg Anjoukori világi archontológiája, mely napjainkban is fontos forrása a korszak történetével foglalkozóknak. Nagy előnye, hogy az archontológia kutatói által kevésbé vizsgált megyei tisztségviselőkre — szolgabíró, esküdt, várnagy — is kitér. "Újdonságként jelenik meg nála a méltóság betöltésének nemcsak évszám szerinti, hanem hónapra és napra lebontott közlése. További jelentősége, hogy az említésre kerülő tisztségviselők mindegyikénél pontosan megjelöli felhasznált forrásait. E munkát tekinthetjük a magyar világi archontológia első, igazári . teljességre törekvő alkotásának (Wertner Mór műveit a bibliográfiában közöljük). A két világháború között kevés olyan jelentős munkáról tudunk, amely országos méltóságok betöltőivel foglalkozott volna, azonban mindenképpen említést érdemel Ember Győző 1940-ben megjelent tanulmánya, melyben a szerző példamutatóan közli a Helytartótanács teljes személyzetének névsorát.

25 A fi30