Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Havassy Péter: A magyar világi archontológiáról: historiográfiai és bibliográfiai áttekintés / 27–46. o.

A világi areh ontológiai kutatás hazai történetének vázlata A magyar világi archontológiai kutatás első képviselője — jelenlegi ismereteink szerint — Gaspar Jongelinus ciszterci szerzetes volt, aki 1642—1659 között összeállította a magyar nádorok és országbírók névsorát. Műve 1659-ben Frankfurtban is napvilágot látott,

2 de a hazai olvasóközönség szélesebb rétegei Schwandtner János György 1746—1748 között megjelent 3 kötetes Scriptoresében

3 találkozhattak vele először „Palatinorum et iudícum curiae regni Hungáriáé catalogus" címen. Szentiványi Márton 1699-ben adta ki „Dissertatio paralipomenonica rerum memorabilium Hungáriáé" című munkáját, melyben a (korabeli Magyarország névtárát nyújtja.

4 Nemcsak a megyéket, folyókat, harmincadhelyeket stb. sorolja fel, hanem közli az általa addig összegyűjtött egyházi és világi főméltóságok neveit, a kezdetektől a XVII. század végéig és kitér az akkor éppen hivatalban levő főispánokra is. Műve — bár hiányos és itt-ott hibás — úttörő vállalkozás, az első magyar összefoglaló archontológia. 1796-ban jelenteti meg Lehotzky András „Stemmatographia . . ." című müvének I. kötetét,

5 melyben közel 200 oldalas, Szentiványi Márton archontológiájánál valamivel szélesebb •— több tisztségviselőre kiterjedő —, pontosabb és teljesebb összefoglalót közöl a kezdetektől saját koráig terjedően, az alábbi felosztásban: I. Status regni Hungáriáé ecclesiasticus. II. Status, regni barones optimates Hungáriáé. III. Status, magnates Hungáriáé inter quos Supremi Comites Comitatuum. A fejezet előtt „Reges Hungáriáé" címmel ír a királyokról, a III. fejezet után pedig közli a II. József idején működő comissariusok és más tisztségviselők nevét. Ezen összefoglaló munkák mellett természetesen íródtak már a XVIII. században olyan résztanulmányok is, amelyek csupán egyfajta tisztség betöltőinek kilétével foglalkoztak. A nádorokról, alnádorokról, személynökökről több munka is napvilágot látott, Muszka Miklós, Schmitth Miklós, Babai Ferenc és Kari Gottlieb Windisch jóvoltából.

6 A palatínusokról később is jeles tanulmányok készültek — elég itt utalnunk CzechlJános munkásságára —, melyek adalékul szolgáltak Pray György 1863-ban megjelent, az addigi legteljesebb nádori méltóságsort tartalmazó művéhez.

7 Igen hasznos cikkek, jelentek meg a Neues Ungarisches Magazin (1791—1794), a Zeitschrift von und für Ungarn (1802—1804), a Hazai Vándor (1831—1840) [és más lapok hasábjain is. (Az innen származó cikkeket lásd a bibliográfiában.) A XVIII. században kezdődő és egyre fejlődő diplomatikai kutatások alapvetően két irányban segítették az archontológia művelőjét. Egyrészt megindították a királyi kancellária működésének, s ennek kapcsán a kancellárok kilétének vizsgálatát, e

; munkálatok eredményeként megemlíthetjük Pray György 1805-ben

8 és Perger János 1821-ben megjelent feldolgozásait.

9 Másrészt a munkájuk eredményeként megjelenő okmánytárak az archontológiai kutatás elsődleges tárházaivá váltak, amelyek azonban nemcsak a kiadott oklevelekkel, hanem néha más úton is segíthetik a vizsgálódást. így már rögtön az első kiadott okmánytárban, Fejér György Codex Diplomaticusának VII. kötetében találkozhatunk az „Archontológia Regni Hungáriáé" című összefoglalóval, mely az alábbi fejezetekre tagolódik:

10 I. Reges II. Prelati Regni Hungáriáé 28