Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - Ódor Imre: Az 1809. évi nemesi összeírás Baranya megyében / 26–43. o.
64 1808:2. te. 4. §. 65 A nemesi felkelésekben a XVIII. századra fokozatosan gyakorlattá vált a helyettesallítás. A személyes felkelés jelentőségének csökkenésével erősödött ímeg a „portalis insurrectio" intézménye amely voltaképpen Zsigmond telekkatonasága kései analógiájának tekinthető. (V. ö. Borosy András: A .teleikkatonaság és a parasztság szerepe a feudális 'magyar hadszervezetben. Bp., 1971. 9. p.) A Habsburg örökösödési háború kezdetén ez segítette ki Mária Teréziát. (A 1741:63. te. egyedi esetként rögzítette alkalmazását.) A XVIII. század végén újfent hadba hívott felkelésekben mindkét forma szerephez jutott, de a nemesség erősen megfogyatkozott soraikban. A megyék többsége igyekezett legalább a lovasságot nemesekből kiállítani, de e törekvés is gyakran kudarcot vallott. Ez pedig további bonyodalmakhoz vezethetett, mint például Baranya jórészt parasztokból .toborzott lovasainak 1798-as zendülése. (L. Vörös Károly: A (Baranya megyei insurgensek zendülése Pécsett 1798-ban. Dunántúl, 1954. 7. sz. 41—43. p.) Az erőszakos befogás, illetve az ígéretek be nem tartása élezte a nemesek és parasztok, valamint a jómódú ós jobbágy sorban élő nemesek ellentétét és zendülésekhez, lázadásokhoz vezetett, összefoglalásukat, értékelésüket 1. Vörös: i. ím. Salgótarján, 1981. 98. p. 66 Tetszetős Vörös Károly érvelése, amikor a Ihadra foghatók számának csökkenésével indokolja az 1809. évi felkelés szinte kizárólagos „nemesi" voltát. (Uo. 98. p.) Nézetünk szerint az arány magyarázata inkább a — már sokat emlegetett — felkelési törvény következetes végrehajtásában, a korábbi felkelések tapasztalataiban lés a dunántúli megyék esetében a veszély közvetlen érzékelésében keresendő. 67 Kimutatásunk az 59. sz. jegyzetben közölt forrás alapján készült. 68 Summarius Extraotus Nobilis Insurrectionalis. Summarium ... Baranyiensi Legio Equestris Simeghiensis cohors V: Colonelli 1*. OL. N24. (Arc. Pal. Jos. Ált. Ins.) 238. fase. A kimutatás szerint Lovas Helyettes Gyalogos Létszám íeletti saját 2—3000 Ft 1—2000 Ft Helyettes Gyalogos Létszám íeletti ossz. költségen jövedelmű Helyettes Gyalogos Létszám íeletti 6 — 1 32 165 17 220 69 Az 18$8:2. te. 10. §-a szerint a felkelni nem tudok „ ... személyök helyett amenynyiben lehetséges, nemes, ilyennek hiánya esetében pedig nem nemes, de jó erkölcsű és a szükséges tulajdonságokkal bíró személyt tartoznak állítani". 70 Conságnatio Insurgentium in Prima Lustra conscriptio. BML IV. 3. c. Nemesi lajstromok 2. ö. 175.; Somogyi Fölkelő Nemes Sereg Lovas Ezeredje Ezredes FeőHadnagyi l ő század Öszve ál lét ás Lajstroma. BML LV. 5. Perm. Dep. i.; a tisztválasztás: BML Kgy. jkv. 1809. 258—259. p. — eredményét kissé pontatlanul közölte: Andretzky: i. m. 120. p. 71 A megyék a módosabbak hozzájárulásaiból táplálkozó ún. „concurrectionalis ca,ssa'*-iból biztosították a felszerelést; az adományok más megyékben (Békés, Csanád, Csongrád, Szabolcs) is lehetővé tették az összes felkelő lovasként való kiállítását. V. ö. R. Kiss: i. m. I. 42—43. p. 72 Nobilis Insurrectionalis Legio Equestris Simeghiensis Cohors Illmi Dni V: Colonelli l a Lista Revisionis. OL N 24. 238. f. A túlajánlásban a következők jeleskedtek: a pécsi klérus (7), Végh István, Melczer Ignác és Mihálovies József (2—2), továbbá Petrovszky János özvegye, Jeszenszky Antal, Hegedűs Ferenc és Májer (1—1 fő). 73 Vö. Vörös: i. m. 1981. 95. p. 74 'Történetírásunk a nemesség számarányát, területi megoszlását II. József népszámlálásának eredményeivel érzékelteti. Ez az arány — Európában a .második legmagasabb — meghaladja az ország lakosságának 4%-át. Benda Kálmán: Magyarország a XVIII—XIX. század fordulóján. In: Emberbarát vagy hazafi. Bp., 1978. 23—24. p.; Vörös Károly: A magyarországi társadalom. In: Magyarország története 1790—1848. (Főszerk. Mérei Gyula.) Bp., 1980. 486. p. 75 Legújabb szintézisünk kényszerű megállapítása: Uo. 1358. p. a legfrissebb eredmények a közelmúlt, szócsényi „köznemesi konferenciáin" láttak napvilágot. L. NMMÉ, VII. Salgótarján, 1981. (a tanulmányok rövid összegezését adja: Pázmány; 1. m. 1984. 39—40. p.) és Magyarország társadalma a török kiűzésének idején (Discussiones Neogradienses 1. — Szerk. Szvircsek Ferenc). Salgótarján, 1984. 76 Szekfű Gyula: A magyar nagybirtok történeti szerepéről. Magyar Szemle, II. 1928. 306—310. p. 4?
