Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - HÍREK - Rádyné Rácz Katalin: Az önkormányzati jegyzőkönyvek feldolgozásának problémái: beszámoló a MKE Levéltári Szekció tanácskozásáról / 89–93. o.

véltárnak, és így maga a forrásanyag szegényebbé válik. A levéltár a jegyzőkönyvek forrásértékét felismerve, a terjedelmes anyaghoz elkészítette a tanácsi és vb-jegyzőkönyvek tartalomjegyzékét. A gazdag gyűjteményhez nyilván sokféle segédletet lehetett volna készíteni, de annak nagy mennyisége miatt a legegyszerűbb módot választották. A szó szerinti jegyzőkönyv alapján megadják az egyes ülések időpontját, a tárgyat és a jegyzőkönyv oldalszámát. A munka elkészült, sőt a kerület-történetírás elősegítése érdekében megkezdték a kerületi tanácsi és vb-jegyzőkönyvek feltárását is. A főváros 22 kerületéből 1963-ig, illetve Í970-ig van testületi anyag a levéltárban, és ezek feléhez áll rendelkezésre tartalom j egyzék. A rendkívül érdekes tanácskozás tanulságait zárszavában Dóka Klára, a szekció titkára foglalta össze. Hangsúlyozta, hogy az előadások és vita során sok olyan kérdés vetődött fel, amelyek megoldása közös munkát igényel. A feudális kori önkormányzati jegyzőkönyveknél indokolt a központi szabályozás, és a munkautasítás kiadása. Ennek végleges megfogalmazásához azonban figyelembe kellene venni a különböző önkormányzati szintek különbségét. Mivel más volt a funkciója a vármegyei közgyűlésnek, más a szabad királyi városok magisztrátusának, megint más a földesúri joghatóság alatt álló mezővárosnak, ez a különbség az ügyek súlyában és a jegyzőkönyvek jellegében is megmutatkozik. Felvetődik a kérdés, hogy szükség van-e valamennyi szinten az összes ügy részletes regesztázására, és főként a regeszták kiadására, egyformán fontosak-e a kutatás szempontjából, valamennyi ügy bír-e történeti értékkel. A probléma vizsgálata elsősorban a szabad királyi városoknál volna indokolt, ahol a jegyzőkönyvek a XVII. század végétől az esetek egyre nagyobb százalékában csak formális — bár a magisztrátus elé tartozó — vagyonjogi ügyeket tartalmaznak. Valamennyi feudális kori anyagnál kérdéses a közlés módja, a régi helyesírás — mai helyesírás alkalmazása, a személynevek, helynevek átírása. Általános gyakorlat az, hogy a latin vagy német keresztneveket a magyar regeszta számára lefordítják, de felmerül a kérdés a helyneveknél is, hogy a latin—magyar—• német variációk közül melyiket kell használni a betűhív közlésben, melyiket a magyar regesztában, és hogyan történjék a mutatózás. E problémák azonban már túlmutatnak az önkonmányzati jegyzőkönyvek feltárásának körén, és egyre jobban sürgetik egy forráskiadvány-szabályzat összeállítását. Szükség volna legalább arra, hogy a levéltárosok munkáját megkönnyítő útmutató rendelkezésre álljon, hiszen a forráskiadások döntő többsége e keretekben történik. A Levéltári Szekció tanácskozásán összesen 70 fő vett részt, a levéltárosokon kívül muzeológusok és tudományos intézetek képviselői is. Eddigi szakmai rendezvényeink közül most volt a legnagyobb szakmai érdeklődés. Rádyné Rácz Katalin 93