Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - Dégi István: A Magyar Szocialista Munkáspárt fővárosi és megyei archívumainak munkájáról / 3–8. o.

kell, mivel gyakran előfordul, hogy a kutatók témájuk kimunkálásához elegendőnek vélik a pártlevéltárakban őrzött iratok feltárását, noha a tanácsi levéltárakban is őriznek a kutatás tárgyával kapcsolatos olyan alapvető dokumentumokat, amelyek ismerete nélkül nem képzelhető el a téma színvonalas feldolgopártiratok forráskritikája. Az archívumokban évente átlag 300 kutató dolgozik, többségük a helytörténetírás művelője, de nem tagadják meg a kutatási lehetőséget a szakdolgozatokat készítő egyetemistáktól, a helyi sajtó munkatársaitól sem. Nagy múltra tekinthet vissza a helytörténeti tanulmánykötetek kiadása. Az évfordulókra való készülés egyik ösztönzője e munkának. Az archívumokat ilyenkor keresi fel a legtöbb kutató. Munkaterveikben számolnak is ezzel és különböző adatfeltáró munkával készülnek a kutatók fogadására. A folyamatos kutatómunka eredményei közismertek. A 60-as évek derekától egyre több megyében jelentek meg a munkásmozgalom helyi eseményeit bemutató forráskiadványok. Ezekben a források jelentős hányada pártlevéltári anyag. A legtöbb munkásmozgalom-történeti dokumentumkötet Győr-Sopron, Baranya, Csongrád, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyékben jelent meg. Előkészületek folynak más megyékben is. Komárom és Győr-Sopron megyék példája nyomán másutt is fontosnak tartják az 194(3—1980 között megrendezett megyei pártértekezletek dokumentumainak közreadását, amelyekben függelékben közlik a megválasztott tisztségviselők és kongresszusi küldöttek névsorát. A pártlevéltárak közreműködnek az életrajzi és a visszaemlékezéseket közlő kiadványok munkálataiban, esetenként ők kezdeményezik és szervezik azokat. Ennek is köszönhető, hogy már minden megyében megjelent a forradalmi munkásmozgalom megyei harcosainak életrajzait tartalmazó kiadvány. Az archívumok munkatársai természetesen önállóan is folytatnak kutatásokat. Egyre többen foglalkoznak a fondképzők történetének feltárásával. Az ún. szervezettörténeti kutatások kétségtelen nem tartoznak a gyors és látványos eredményeket hozó munkák közé, de nélkülözhetetlenek, mind a történészek, mind a levéltárosok számára. Ez a munka az MKP feldolgozásában haladt leginkább előre, de megkezdődött az MDP és az MSZMP vonatkozásában is. A pártarchívumok vezetőinek, sokirányú levéltári tevékenységük mellett, időt kell fordítaniuk a megyében folyó visszaemlékezés-gyűjtő munka koordinálására, több helyen a tényleges gyűjtésre is. Ezen kívül részt vesznek a helytörténeti, honismereti bizottságok munkájában, a munkásmozgalmi emlékhelyek feltárásában és gondozásában. Kapcsolatot tartanak a területükön levő társintézményekkel (levéltárak, múzeumok, könyvtárak stb.), és mivel a pártapparátus munkatársai gyakorlati pártmunkát is végeznek. A "pártlevéltárak egyre jobban betöltik szerepüket, munkájuk szervesen kapcsolódik az illetékes pártszervek munkájához. Ennek bizonysága az a tény, hogy például 1985-ben több megyei pártértekezleti beszámolóban szó volt az archívumi munkáról. A középtávú és éves munkatervekben azok a feladatok fogalmazódnak meg, amelyekről az előzőekben vázlatos áttekintést adtunk. Az elvégzett munkát a megyei párt-végrehajtóbizottságok általában ötévenként napirendre tűzik, értékelik és fő vonalakban megjelölik a további teendőket. A helyi pártarchívumok szakmai segítését a Politikai Bizottság határozata értelmében a központi pártarchívum látja el. A segítésnek azok a formái, amelyek már több évtizede folyamatosak, nélkülözhetetlenek az archívumi munka eredményes végzéséhez. Ide sorolhatók: az országos és táj értekezletek, amelyekben mindig fontos és időszerű szakmai problémákat tűznek napirendre, az előzőekben már említett szakmai továbbképzések. A központi pártarchívum módszertani kiadványa a Tájékoztató, amely másfél évtizede minden évben megjelenik és a hazai pártlevéltári kérdések taglalásán túl, a szocialista országok párt7